Sok kívülálló nagyon boldog lenne, ha nem lenne minden ész nélkül szétfestve, összefirkálva, és úgy komplexen tiszta lenne a környezete (most eltekintünk az alapból gusztustalan reklámtengertől úton-útfélen)... de vajon hogyan lehetne rávezetni a jónépet, hogy ugyan már nem a tiéd, ne firkáld, ne fújd össze? Vegyünk néhány elképzelést...

Mivel az életem nem csak a graffitiről szól és szólt, ezért ma egy olyan történetet írok, amiben nincs se legális, se illegális fújkamóka...:)

Nem is vettem észre, hogy az utóbbi félévben havonta kaptatok olvasnivalót, most meg kimaradt negyed év... ez van, mikor az ember kismillió dolgot csinál egyszerre... hoztam hát egy sztorit.

Ma ezt fogom feszegetni; hátha lesz benne valami olyan gondolat, ami nem csak az enyém.

Időnként rám írtok "a közösségin", dumázunk pár sort, néha megtudom, kik vagytok, mit írtok; megkérdezem, milyen az aktuális graffitis helyzet ma Magyarországon, vagy legalábbis azon a részen, ahol működtök, mi vonz, mi motivál - egy ilyen beszélgetést osztok meg veletek egy olyan valakitől, aki nem tudom, mit ír, de úgy tűnik, benne van..

Egy újságban futottam össze az alábbi interjúval, és sikerült hozzájutni az eredeti anyaghoz is... a NAGYBETŰs rész kimaradt az újságból, a (zárójeles) rész került be.

Szándékosan van XXXX-elve minden név; a blogon nem nevesítek és nem reklámozok senkit.

Az újságot szerkesztők engedélyével került fel.

Köszi minden félnek!!!

Sajnos sokszor sírnunk kell, mert nem tudunk hova festeni legálban. S valóban, vagy nem lehet fújni normálisan, nyugiban, vagy akad egy olyan fantasztikus lehetőség, hogy saját anyagból, 0 forintért valósítsd meg a megrendelő elképzelését, és örülj, hogy festettél, meg referenciaként kifesthetted, amit ő akart. Ja és persze ott lehet a neved, hiperszuper...!

2004. május 1. - a nap, amikor Magyarország az Európai Unió tagjává vált. Én elleneztem, és a mai napig sem vagyunk barátok, de mindenkinek szíve joga... mindenesetre az a nap, az a hétvége ajándék volt nekem.

Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy szabadság? Mert a graffiti ezt adja. Elég, ha csak a stílust, a színeket, a formákat, az életmódot nézed... a graffiti: szabadság. Csinálod, amit szeretsz, és úgy, ahogyan neked tetszik... nincs kötöttség, nincs kötelező elem. Oda és azt, ahova és amit. Nincsenek keretek. És a graffitis élet egy kicsit ilyen. Ha tudsz élni...

Az év vége, illetve a következőnek az eleje többnyire fogadalmakkal teljes: nem eszek annyit, nem iszok annyit, nem festek annyit... dehogynem... mindegy, míg sokan isznak és/vagy buliznak, vannak, akik inkább akciókban gondolkodnak, és igyekeznek kivárni a megfelelő pillanatot. Hiszen szilveszterkor buli van, mindenki vidám, talán kevésbé figyelnek oda a dolgokra - amiben persze segít az elfogyasztott alkoholmennyiség is... gondolkodtunk mi is, mit lehetne beadni az alkoholmámoros éjszakában és az azt követő kihaltváros-hangulatban.