... avagy hogyan buktam el majdnem egy okostelefont egy megrendelés miatt.

     Pár nap egyeztetés után (mert hát jó munkához idő kell ugye) lóra vonatra szálltam, irány Magyarország közepe, Budapest. Amúgy is dolgom is volt arrafelé, így sikerült két dolgot összehozni, gondoltam, milyen szuper vagyok… egyik zsebemben a frissen beázott, működőképes, de használhatatlan kijelzőjű, nemsokára lemerülő mezei telefon, másikban a cég által újonnan biztosított okoska.

     Intézem benn a városban az ügyemet, le van beszélve, hogy utána irány a megrendelés. Csörög a mezei, kijelző persze ablak, szóval fogalmam sincs, ki hív, mindegy, felveszem. Valami otthoni rendezvény miatt keresnek, amihez persze közöm sincs, de az évek alatt megszoktam már a mindenféle eltévedt telefonálgatásokat… ezután sikeresen megcsinálom a szóra sem érdemes munkát pár óra alatt, elégedett emberem kocsival kivisz Kőbánya-Kispestre. Kiszállás előtt megnézem az ülést, okoska nem csúszott ki, szuper. Érzékeny búcsú, pacsipacsi, aztán másfél perc után ledöbbenek, hogy mégsincs a zsebemben a céges…

     Mezein próbálok vakon telefonálni, mert ugye a kijelző halott. Pirosat nyomom, nem tudom fejből, ki van utolsóként a híváslistában… erre ügyesen kikapcsolom a telefont, kezd melegem lenni. 7 éve használom a szerkezetet, így sikerül érzésre mégis visszakapcsolni, saccra nyomom a zöldet, az utolsó hívott szám a megrendelőé. Gondoltam. Hívom, felveszi, elmondom, hogy valószínű mégis a kocsiban maradt a telefon, erre felháborodva mondja, fogalma sincs, ki vagyok, miről beszélek, nincs nála semmiféle éneszközöm. Izzadok, mint a disznó, cég kinyír, hogy lenyúlták a telefont.

     Valahol megvan a megrendelő száma papíron, hátha én szúrtam el vaktában a nyomkodást, így eszeveszetten keresgélni kezdek. Jó pár hosszú perc után meglelem, hívom, magamban reménykedem, hogy nála van és normális az ember… és bakk, ott az eszköz a két ülés között. Másfél óra múlva meg már a kezemben, ezen felül ajándékom ezért a kis dologért, hogy épp elcsípem az utolsó buszomat a szállásra, nem kell 7 kilométert gyalogolnom az éjszakába. Aztán jót röhögök, hogy felhív egy idegen egy engem nem is érintő rendezvény miatt, én meg visszahívom, hogy adja vissza a telefonomat… :)