Időnként rendőrkézre kerül egy graffitis, vagy különösen nagy visszhangot kelt egy újabb alkotás – főleg ha az egy vonat külső felületén jelenik meg. Ilyenkor az átlagember kezét-lábát törné az elkövetőnek, ráfújná a festéket a fejére, lemosatná vele a művét és egyéb hasonló jó dolgokat üzen bele a nagyvilágba, rendszerint szóba kerül az „adófizetők pénze” is, a graffitis társadalom pedig csak mosolyog, hogy ismét felkavarta valaki az állóvizet, különben se a graffitivel kellene foglalkozni, vannak ezerszer nagyobb bűncselekmények, meg amúgy is jobban néz ki minden összefújva… elgondolkodtató kettősség, egy kicsit erről írok most.

Most egy kicsit a megrendelésekről és megrendelőkről írok, amúgy is aktuális.

Tudsz pozitívan nézni, gondolni a graffitire akár csak egy kicsit is? Vagy leragadsz annál, hogy értelmetlen rombolás, vandalizmus az egész? Lépjünk tovább ennél, és annál is, hogy a graffiti lehet művészet, értéket képviselő, mert most nem ez a lényeg... leírom, mit adott ez az egész nekem, és vallom, erősen fejlesztette a személyiségemet!

Egy aprócska hozzászólás és egy nagyobb, tőlem független reklám miatt olyan sokan olvastatok az elmúlt napokban, hogy igazán megérdemeltek egy új olvasmányt... ezúttal azt ecsetelem, mekkora a valószínűsége annak, hogy valaki a rendőrökkel való komolyabb találkozás után abbahagyja a graffitizést.

Időnként van olyan, hogy egyszer csak beugrik valami, amit le lehetne, le kellene írni, hátha tud valaki profitálni belőle, és addig nem tudok szabadulni a gondolattól, míg meg nem teszem, le nem vésem... ez most (megint) egy ilyen.

Egy ismerősöm meghívására utaztunk le az egyik megyeszékhelyre, ahol - talán először - rendőrkézre is kerültem graffitizés miatt...

Az egyik honlapon futottam bele egy olyan, számomra igazán érdekes kérdésbe, hogy miért van kevesebb összefestett vonat napjainkban, mint régebben? Gondolataim ezzel kapcsolatban.

2002 nyarán Győrbe zarándokolt a hazai graffitis közösség nagy része, mivel egész hétvégés festő és graffiti versenyt tartottak. A festők a vasútállomás aluljárójában, a graffitisek a Murányi kereskedőház parkolójában és környékén kaptak lehetőséget - és felületet. Szombatról vasárnapra virradóan pedig eltűnt rengeteg szórófesték (talán száz is)...

Ideje egy kicsit írnom erről az általános vitát generáló kérdésről is... tulajdonképpen mi a graffiti?

Nagyon sok olyan éjszakát töltöttem el a fővárosi utcákon csavarogva, amikor legfőképpen a "túlélés", egy éjszakai menedék keresése volt a cél, ahol meghúzhatom magam reggelig. Sokszor lekéstem azt a vonatot, amivel még időben hazaértem volna, ez után pedig a ház ajtaja bezárult előttem... ha nem értem haza időben, aludhattam, ahol tudtam. Hála Istennek nagyon sok barátom, cimborám volt, akik befogadtak egy-egy éjszakára, de nem akartam állandóan mások nyakán lógni, amúgy is szerettem magam megoldani a dolgokat...