A napokban szembejött velem egy honlap, amin gagyibbnál gagyibb magyarországi graffitik szerepeltek; az oldalnak kb. pont az volt a lényege, hogy a "gyengén teljesítők" cuccai szerepeljenek egy kupacban. Nem az volt a borzasztó, hogy egy ilyen gyűjteményt néztem végig (hiszen valljuk be, mindenki elkezdte valahol), sokkal inkább az, hogy több esetben is fiatal fiúcskák pózoltak nagy keményen a cuccok előtt, persze középső ujjaikat erősen használva. Itt egy kicsit el kellett gondolkodni dolgokról.

A fél ország bejárásához és az elég sűrűn minden extrát nélkülöző, nem hétköznapi helyen és minimál körülmények között való alváshoz hozzátartozik, hogy valamilyen módon el kellett jutni egyik pontról a másikra, lehetőség szerint minél kevesebb pénz felhasználásával - egyrészt mert sose volt sok pénzem, másrészt pedig sajnáltam utazásra költeni.

Néha nehéz rugalmasnak lenni, és kedvelni az újításokat, az éppen aktuális irányzatokat... ha a mai magyar graffitit nézzük, láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy egy kicsit más lett a helyzet az utóbbi években - szigorúbbak a graffitizésért járó büntetési tételek, több a hirtelenjében összetákolt és odadobott rajz, és a közösségi média szerepe is megnőtt: könnyebb villogni egy-egy cuccal a világhálón...

Időnként rendőrkézre kerül egy graffitis, vagy különösen nagy visszhangot kelt egy újabb alkotás – főleg ha az egy vonat külső felületén jelenik meg. Ilyenkor az átlagember kezét-lábát törné az elkövetőnek, ráfújná a festéket a fejére, lemosatná vele a művét és egyéb hasonló jó dolgokat üzen bele a nagyvilágba, rendszerint szóba kerül az „adófizetők pénze” is, a graffitis társadalom pedig csak mosolyog, hogy ismét felkavarta valaki az állóvizet, különben se a graffitivel kellene foglalkozni, vannak ezerszer nagyobb bűncselekmények, meg amúgy is jobban néz ki minden összefújva… elgondolkodtató kettősség, egy kicsit erről írok most.

Most egy kicsit a megrendelésekről és megrendelőkről írok, amúgy is aktuális.

Tudsz pozitívan nézni, gondolni a graffitire akár csak egy kicsit is? Vagy leragadsz annál, hogy értelmetlen rombolás, vandalizmus az egész? Lépjünk tovább ennél, és annál is, hogy a graffiti lehet művészet, értéket képviselő, mert most nem ez a lényeg... leírom, mit adott ez az egész nekem, és vallom, erősen fejlesztette a személyiségemet!

Egy aprócska hozzászólás és egy nagyobb, tőlem független reklám miatt olyan sokan olvastatok az elmúlt napokban, hogy igazán megérdemeltek egy új olvasmányt... ezúttal azt ecsetelem, mekkora a valószínűsége annak, hogy valaki a rendőrökkel való komolyabb találkozás után abbahagyja a graffitizést.

Időnként van olyan, hogy egyszer csak beugrik valami, amit le lehetne, le kellene írni, hátha tud valaki profitálni belőle, és addig nem tudok szabadulni a gondolattól, míg meg nem teszem, le nem vésem... ez most (megint) egy ilyen.

Egy ismerősöm meghívására utaztunk le az egyik megyeszékhelyre, ahol - talán először - rendőrkézre is kerültem graffitizés miatt...

Az egyik honlapon futottam bele egy olyan, számomra igazán érdekes kérdésbe, hogy miért van kevesebb összefestett vonat napjainkban, mint régebben? Gondolataim ezzel kapcsolatban.