Az elmúlt napokban kicsit kiszabadultam a békés nyugodt kis ketrecemből, és nyakamba vettem Budapestet. Láttam ott mindenfélét (vonatot is egy-kettőt), találkoztam emberekkel, hallottam sztorikat... tegnap pedig ahogy repített az Alföld felé a magyar nemTGV, beugrott pár történet egy téma köré. Kukkolások vonatfestőknek... ebből írok párat most. 

1. Összeverődtünk páran fiatalok a pesti estén, hogy na megyünk vonatot festeni. Illetve mennek, mert én csóró gyerek lévén általában nem sok (sőt egyenesen nulla) festékkel rendelkeztem, így nem voltam különösen veszélyes a vasúttársaságra, legalábbis ilyen szempontból biztosan nem. De mivel elég szabad és kötetlen voltam abban az időben, elkísértem őket... a csapatban volt egy fiatal csajszi is, lényegében ez motivált extra módon, bár akkoriban ez már lefutott kör volt. Mindenesetre jó dolognak tűnt kísérgetni a bandát.

Volt egy elképzelés, hova megyünk, ahol nagy valószínűséggel áll benn valami. Fogtuk hát magunkat, az utolsó előtti vonatot becéloztuk, és törekedtünk eljutni oda (nekem biztosan nem volt korrekt jegyem az utazáshoz, de szerintem a többiek is ügyeskedtek valamelyest). Gond nélkül leértünk, leszálltunk-és tényleg ott figyelt a vas. Többvágányos állomás, legszélen ott állt-csak a párhuzamos utca és a világítás volt kellőképpen zavaró. Keringtünk, köröztünk, kis utcába bementünk (és bújkáltunk az éppen arrajáró rendőrautó elől), majd arra jutottunk, hogy elég para, nem adjuk be. Illetve hát ők jutottak arra, nekem nem sok félnivalóm volt, egy filc ha volt nálam... vissza a peronra, utolsó vonattal húztunk tovább, hátha ott is látunk valamit.

Leértünk a helyre olyan hajnali egy körül, aztán valamiért bementünk egy panelba (valószínűleg tekerték a cigit a gyerekek). Közben próbáltam fűzni a csajszit, de kitartó volt és nem engedett... majd betámadtuk a helyet. Nagy csend, alig mozgott bármi és bárki... a világ végén meg ott volt a szerelvény. Illetve a sok közül ott volt az, amit kinéztek maguknak. Jó messzire tőlük megálltam-ha rohanniuk kell is, nekem nem kell, jól eltakart az éj sötétje, különben sem fogok más dolgai miatt kergetőzni. Odamentek, gyors körbenézés, aztán belevágtak. Én meg fogtam a fejem, hogy de hülyék... krómmal a sötét, de lámpás-holdas éjszakában, hát világított az a festék rendesen száz méterekre. Csajszim volt okos, ő színekkel próbálkozott... 

Végül gond nélkül beadták, hajnalban az elsővel elhúztak, én meg ott maradtam a Szigetről lopott éppen aktuális fotógépemmel, megvártam a reggelt, odasétáltam, lefotóztam a cuccokat és húztam én is elfelé. Nem nagyon zavart senkit, hogy ott mászkálok...

2. Szokásos kedvenc játékomat toltam a vonaton (kalauzok előli rohangálás), mikor összeakadtam két ismerőssel. Késő délután volt és hamar sötétedett, így megpróbálták kihasználni a lehetőségeket, s nekiindultak vonatot fújni. Rendben megérkeztünk a helyre, annyi apró problémával, hogy esett az eső... ott figyelt a sötétben a szerelvény, mozdonnyal az elején. Mivel nálam szokás szerint nem volt semmi extra, felajánlottam, hogy befigyelem a mozdonyt... az volt a megbeszélt szöveg, hogy ha van fenn valaki, azt kérdezem, mikor indul a vonat. Megfogtam a kapaszkodót, felmásztam-és nem volt benn senki. A srácok megindultak a szerelvény egyik oldalán, én a másikon, aztán ahol jónak látták, felszálltam és megnéztem a vagont. Üres volt. Ablakot lehúztam, a srácok nekikezdtek, én meg ingáztam a két oldal között, van-e valami esemény. De nem volt, szerintem 15 perc alatt el is készültek, aztán szálltak is fel a hazamenő vonatra. Fél 8 körül lehetett...

3. Egy nagyobb csoportosulással futottam össze a majdnem éjszakában, és jó mókának tűnt csatlakozni hozzájuk... indultak vidékre készíteni pár rajzot. Az egyik fele normális volt, a másik annyira nem, így utazás közben félig lett barmolva a vagon. Aztán valamivel a cél előtt lerobbant a vonat, egy órát kellett várni a következőre, vagyis az utolsóra. Éjfél után leértünk a helyre, én kerestem egy figyelőhelyet, ők meg eltűntek a sötétben. Nem is emlékszem, készültek-e végül cuccok; hajnalban összeszedtük egymást, és megindultunk vissza. Aztán ha már ott voltunk és útba esett, meg kellett nézni egy másik helyet is... leszálltunk, megtaláltam a nekem tökéletes kukkerállást, egy táskát is rám bíztak, aztán dolgukra mentek. És nem is emlékszem már, hogy volt, de hatalmas rohanást gyártottak le, és úgy eltűntek, hogy csak na. Én meg ott állok egy idegen táskával, azt se tudtam, kié, azt se tudtam, mi van benne... két vagy három napig azzal szaladgáltam, míg vissza nem került a tulajdonosához. Még jó, hogy nem volt közben rendőrparám, nehéz lett volna jól kijönni belőle, ha esetleg drog (is) van benne...

4. Előre eltervezett pályaudvari összegyűlés után felpattanunk a vonatra és megyünk a hely felé. Egy faluval arrébb leszállunk, egy kis esti séta úgysem árt, meg mire odaérünk, elmennek a takarítók is. Leszállás után bevágódunk a fűbe, nézegetjük a csillagokat, meggyártják a cigijeiket, aztán nekiindulunk, baktatunk a síneken. Fogalmam sincs miért, de bemegyünk a városba, írnak párat, az egyik arc lop egy dinnyét-és akkor jön a járőrautó. Beteszi a pólója alá... és elkapják dinnyelopásért, mi meg fogjuk a fejünket; mindenkinél özön filc, kanna, és egy dinnyén fogunk megbukni... de nem, felvették az adatait, és elengedik. Minket talán meg se néztek. 

Ilyen izgalmak után (hogy lehetsz ilyen hülye, hogy egy dinnyén buksz meg-értéke 139ft!) megyünk a helyre, ahol benn parkol két szunnyadó gépezet. Messziről figyeljük, majd bemegyünk a két szerelvény közé. Én megállok a végénél, a többiek mennek beljebb, de távolabb is hagytunk egy megfigyelőt. Szépen nekiállnak, kis idő múlva jelez a távolabbi ember, mutat felfelé. Felnézek, már nem látom a formát, csak hallom a lépteit, ahogy rohan kifelé a vezetőrészről át a vagonon, és nyílik az ajtó. Akkor futnom kellett, kimagyarázhatatlan helyen álltam, muszáj volt... végül senkit nem kaptak el, és valamivel később visszamentek befejezni a rajzokat. Srácunk viszont megkapta az idézést a dinnyéért, kellett mennie az őrsre magyarázkodni... 

Fiatalként az ember sok hülyeséget megcsinál, és minden baromságba könnyen belemegy. Abba meg persze bele se gondol senki, mi van, ha bukta lesz...