Egy időben kb. mindenki graffitizett. Vagy szeretett volna. Vagy meglátta benne a kellő fantáziát... én pedig sokszor voltam jó helyen - több tekintetben...
Bizony nem vagyok mai csirke. Az évek telnek, rohannak, az emlékek meg sokszor kopnak. És visszatekintve a fiatalságomra annyi baromságot megcsináltam... nagy részét ma már nem is merném mindannak, ami 20-25 évvel ezelőtt simán belefért a mindennapokba. De fiatalon kevés a gát, az akadály, meg hát nem is gondolkodik el vérkomolyan az ember a következményeken, csak éli bele az életét a nagyvilágba lesz ami lesz alapon. Aztán vagy felnő és megkomolyodik... vagy nem... mindenesetre a lelkében örökké fiatal marad.
A nyár második felében mindig óhatatlanul törnek rám az emlékek, hogy "amikor még fiatal voltam"...
...hogyan lógtam be a Szigetre :)
Biztosan mindannyiunknak vannak a fejében olyan helyek, amik nagyon kemények, nagyon extrák, nagyon parák... nem beadhatatlanok, de azért kell bátorság ott lenni. Kis nagyon fiatalként, még az elején nekem Józsefváros ilyen volt...
Régóta őrizgetek egy üzenetet egy egykor nagyon aktív, ma már csak néha festegető arctól – amit tulajdonképpen elküldött, de aztán hamarosan törölte is (csak hát ugye minden előásható törlés után is…). A lényege az volt, hogy nem igazán értünk egyet a mai divatos eurostíl kapcsán...
Hónapokon keresztül szinte minden ugyanaz. Ugyanaz az útvonal, ugyanaz az idősáv. Ugyanazok a házak, falak, rajzok, szignók... fél életem monoton utazás mostanság, semmi sok változás.
Ha ma festenem „kell”, a jó rajz nálam ott kezdődik, hogy legyen benne diszperzit. A diszpi azért kellemes, mert kötetlenül variálható, színezhető (nemrég pl. ruhajelölővel kombináltam), olcsó és jó nagy felületre elég. Lehet kenni ecsettel, hengerrel, de én egy súrolókefét szoktam hozzá használni, az tökéletesen felületfüggetlen.
Régóta foglalkoztat ez a kérdés, pontosabban ennek boncolgatása, mely szerintem többeket is érdekelhet. Így hát ezen a vidám szép estén erről kaparok pár gondolatot, meglátást, beleépítve némi saját korábbi tapasztalatot is.
Az elmúlt napokban kicsit kiszabadultam a békés nyugodt kis ketrecemből, és nyakamba vettem Budapestet. Láttam ott mindenfélét (vonatot is egy-kettőt), találkoztam emberekkel, hallottam sztorikat... tegnap pedig ahogy repített az Alföld felé a magyar nemTGV, beugrott pár történet egy téma köré. Kukkolások vonatfestőknek... ebből írok párat most.