Ha ma festenem „kell”, a jó rajz nálam ott kezdődik, hogy legyen benne diszperzit. A diszpi azért kellemes, mert kötetlenül variálható, színezhető (nemrég pl. ruhajelölővel kombináltam), olcsó és jó nagy felületre elég. Lehet kenni ecsettel, hengerrel, de én egy súrolókefét szoktam hozzá használni, az tökéletesen felületfüggetlen.

     Élnem kellett a graffitivel jó pár évet, mire rájöttem, hogy a diszperzit totál jó anyag. Csóró gyerekként örültem, ha volt egy alkoholos filcem valahonnan (volt idő, amikor a százas jellegű boltokban osztogattak ilyesmit), ha meg éppen kanna is akadt valahonnan (ha jól emlékszem, kb. három darabot vettem összesen, inkább sűrűn találtam itt-ott), az volt a csúcs. Örs aluljáróban vettem egy hajléktalantól 200ft-ért egy Kalorfix radiátorzománcot, de boldog voltam tőle… úgyhogy nem igazán fenyegetett az a veszély, hogy csinálok egy rajzot, főleg nem rendesen aláalapozva diszperzittel.

     A csoda, vagyis a komolyabb ismerkedés a dologgal kb. 2001-ben érkezett, mikor kimentünk a csapattal a Nyugati line-ra. Srácom vett egy vödör anyagot, bekeverte valami szörnyű színnel, aztán nekiálltunk hárman kenni. Talán 17 méteres volt a rajz, rázúzott egy vastag fekete kontúrt és ennyi. Mármint a rajz. Közben viszont levágtunk egy sovány malacvágtát, mert különvonattal ránk jöttek a biztonságiak a Nyugatiból. Azzal a kis zölddel, ami annak idején a Vasúttörténeti Parkba járt-nem tudom, megvan-e még ez a szolgáltatás. No mindegy, órás futkosás-bújkálás után visszamentünk, befejeztük. 8 napot volt kinn, fotó meg nem készült róla. Egy csomó kikopott krómot fedtünk; relatíve új fal volt, mindenki csak gyorsan beadogatta, de így nem volt még alapozva. Többségében nem is szólt senki a fedésért-de persze kivételek mindig vannak…

     Az akció után tudatosan nézegettem, hol lehet ilyen anyagot szerezni, leginkább a Tesó árult jó olcsón, így oda jártam. Menőnek tűnt az egy-vagy kétszínű háttér, rá pár szín kontúr aztán szevasz. Olcsón és spórolósan kijöttem belőle, így készült néhány „rajz”. Tehát megvilágosodtam.

     Egyszer gondoltam, milyen jó is lehet diszpóval street-elni, nem csak a line mellett kenegetni, így okosan megindultam a bödönömmel a kinézett helyhez. Nem apróztam el, külső kerület, körút, el is lehetett bujdosni szükség esetén. Az eső meg szakadt. A cucc végülis elkészült, Maestro kontúrral. Megyek elfelé, már majdnem a szálláson vagyok, mikor hátam mögött meglátom a rendőrautót párszáz méterre. Vödröt bedobtam egy kapualjba, hátha nem veszik észre, aztán megyek tovább. De hát persze észrevették. Megállítottak, igazoltatás, visszamentünk, meg a szokásos hülye kérdések-válaszok, hogy miért tettem le oda. Táska kipakolás, előbukkannak a festékek, na akkor megyünk kocsikázni. Megyünk pár utcát, keresünk fekete színű szignókat, de rejtélyes módon most nem volt olyan éles a szemük (bár másfél kilométerre voltunk az én helyemtől, szóval annyira nem volt para). Adatfelvétel, aztán a kecón csicsika. Nem is lett több az ügyletből.

     Volt egy másik ilyen sztori, vidéki város előtt kinn a vasútvonal mellett. Üres betonkerítés, nem volt még rajta semmi (akkoriban még sűrűn megesett az ilyesmi). Előző éjjel megvolt az alapozás-nem sokat láttam belőle, de végül szép tarka háttér lett, mai napig nem tudom utánozni. Biztos valami film beütött vagy nem tudom, mert úgy gondoltam, fényes nappal, délután tökéletesen meg lehet csinálni a rajzot. A közelben volt egy elég forgalmas átjáró, de a biztonságos távolság adott volt, ha esetleg menni kell közben. Csinálom békésen nyugalomban a dolgot, egyszer csak rendőrautó fordul felém az útról. Na akkor most itt az ideje lelépni, felmászok a sínre, sietősen sétálgatok, előttem nem messze ugyanaz a rendőrautó, csak másik oldalról. Pont jött egy hosszabb tehervonat, a takarásában szépen be tudtam mászni valami gyár kerítésén és találtam egy vizesárkot, bemászok a csatornába (de csak félig férek be), a táskát berakom magam mögé. Lapulok, kushadok, hallom, hogy keresnek odakinn. Egy órát ázok a vízben (a fiatalosan meggondolatlanul magamnál tartott vázlatfüzet rommá ázik közben), aztán kijövök, és úgy takarodok el onnan a következő megállóig (6 km kb.), hogy na. Meg is fogadom, hogy ha megúszom, nem festek többet… hány ilyen volt… megúszom, és ugyanúgy megy a greff tovább…

     Egyszer találtam a gazban egy régi őrházat. Kicsi volt meg sárga, de a vonatról lehetett látni. Kényelmesen elszórakozgattam, lealapoztam a sárgáját, vázolgatok, aztán csörög-zörög körülöttem a cserjés. Beadom a Vmax-ot, legalább úgy tűnök el, mintha ott se lettem volna. A meglepetés meg később jött: megyek hazafelé, nyitnám a házat, csak éppen nincs meg a kulcs. Merthogy kompletten a helyszínen maradt a táska, abban volt benne. Meg szerintem a mindenféle igazolványom is, bár erre már így nem emlékszem… várom tesómat mint megmentőt, aki nem kevés idő után elő is kerül, így bejutok az objektumba. Másnap meg full civilben visszamegyek a helyre táskát keresni, kérdezem a közeli telep munkásait, mondom a tesóm erre mászkált tegnap és elhagyta a táskáját. Néztek szépen, mondják, hogy volt valami bűnüldözés előző nap, no és persze a keresett holmi se lett meg. Jött a szokásos rettegés, hogy mikor jön az idézés a rendőrségre, kihallgatás és társai… de nem.

     Vasra nagyon jó a diszperzit, főleg ha sima. Meg ha kék az alapszíne (abban az időben nem nagyon volt ekkora színkavalkád a cégnél, mint ma). Gondoltam megírom a hengerrel, de aztán olyan jól kenődött, hogy egy rajzféle alakult. Híd alatt, reflektor, vasutas épület mellett… az ember fiatalon sok hülyeséget megcsinál. Kellett bújkálni, mert a jó öreg éjszakai neszezés nem maradt el, végül fotó nélkül pár nap múlva lefedték a cuccot a kollégák. Élménynek, tapasztalatnak nem volt rossz.

     A diszperzit egy kedves, jó és vállalható anyag. Aki esetleg még nem ismeri, annak érdemes belefektetnie-amit esetenként viszont nem érdemes, hígítani, mert némelyik elég silány minőségű. Meg sokszor a dupla réteg sem indokolt.

... volt zománcfestékkel készült holmim is valamikor-szépen, de jóval lassabban kenhető, ugyanakkor tartósabb. Meg lényegében veszélyes hulladék. De amúgy az sem rossz.