Találkozásom a graffitivel...

Nem olyan régen megkérdeztek, mi a véleményem a pár éve bevezetett szigorról: a legkisebb és legrövidebb illegálisan húzott vonalért is bevághatják az embert a börtönbe? 

Talán 2000 volt az az év, amikor viszonylag sűrűn megfordultam Pécsen (az előtte egyszer sem után egy éven belül háromszor)...

Már kisgyerekként megfogott a vasút világa: a sínek végtelensége, a nagy és hosszú szerelvények, a vasúthoz kapcsolódó hangok, a közeli s távoli ismeretlen, ahova a sínek vezetnek… az ablak mellett elsuhanó tájak… a mai napig nagyon szeretek utazni, és ha tehetem, vasúttal teszem ezt. Kényelmesebb, egyszerűbb, hangulatosabb, és vonattal utazva több graffitit is láthatok, hiszen sokan szeretnek vasútvonalak mellett festeni, és alkalmasnak tűnő felület is bőven akad erre a célra (és akkor még eltekintek magától a vagonok oldalaitól és belső felületeitől, ahol nagyobb valószínűséggel bukkanhatunk különböző írásnyomokra, mint mondjuk egy buszon).

Nehéz pontosan meghatározni, mióta foglalkozok graffitivel, meg igazából nem is ez a lényeg. Ami fontos, hogyan változott a hozzáállásom az évek alatt az illegális festészethez…

Rajzok és egyszerű firkák mellett is sűrűn találkozhatunk rendőr-ellenes (ha éppen nem gyűlölő) feliratokkal (persze jellemzően angol nyelven, mert úgy szebb...). Alapesetben lehet ez a természetes, hiszen aki tilosban jár, nyilván nem szereti a rendőröket. Ugyanakkor mégsem lehet az, mert miért is kell utálni azt, aki - feltehetően - normális, és a jóra törekszik? 

Szokás szerint kint lógtunk a pályaudvaron a srácokkal; rohangáltunk a vágányok között friss vonatrajzokat keresve és nézegetve (akkor még nagyon ment a vonatfestés), amikor az államvasút új beszerzésű Desiro motorvonatai közül az elsők forgalomba álltak és begördültek a pályaudvarra. Eleve furcsa és szinte hihetetlen érzés volt látni az újat, a fejlődést, hogy hosszú idő után végre új, modern vonattípus került Magyarországra... eléggé szakadt volt már az állomány. 

Nem is olyan régen (2013. ősz) belefutottam egy fényképes beszámolóba az interneten: egy fiatal kissrác kisétált a budapesti Filatorigátnál található legálisan festhető falhoz, hogy életében először kipróbálja a falra festést. Mivel helyet nem nagyon talált magának (bár lehet, nem is keresett túlzottan), egy nagyon sok éve graffitiző emberke rajzába rondított bele... volt is nagy felháborodás, hogy jön ő ehhez, miért nem tiszteli más munkáját, stb. Engem nem az eset kavart fel, hanem a graffitisek hozzáállása.

Dél. Pár nappal ezelőtt találtam a vonaton az egyik ülés alatt egy érvényes bérletet Albertirsa-Cegléd viszonylatra. Gondolom valaki zsebéből kiesett, mindenesetre erősen foglalkoztatott a dolog, hogy mi lenne, ha vonatozgatnék egy kicsit... mindig is szerettem utazni, a vonatokért különösen rajongtam, így a legnagyobb nyugalommal szálltam fel a Nyugati pályaudvaron egy gyorsvonatra. Konkrétan az izgatott, milyen hely Szolnok, és hogy az ottani pályaudvaron áthaladnak-e a vonatok, vagy mozdonycserével történik az irányváltás?