Az év vége, illetve a következőnek az eleje többnyire fogadalmakkal teljes: nem eszek annyit, nem iszok annyit, nem festek annyit... dehogynem... mindegy, míg sokan isznak és/vagy buliznak, vannak, akik inkább akciókban gondolkodnak, és igyekeznek kivárni a megfelelő pillanatot. Hiszen szilveszterkor buli van, mindenki vidám, talán kevésbé figyelnek oda a dolgokra - amiben persze segít az elfogyasztott alkoholmennyiség is... gondolkodtunk mi is, mit lehetne beadni az alkoholmámoros éjszakában és az azt követő kihaltváros-hangulatban.

Benn ültünk az egyik bevásárlóközpontban, és vártuk a reggelt. Metróra vágytunk, így nem nagyon foglalkoztatott az alkohol, a szilveszteri dáridó, csak az, hogy addig, míg nem tudunk csinálni semmit (hiszen a metró nem járt éjszaka), addig is meleg helyen legyünk. Egy kis apróság, hogy elkezdtek piszkálni a biztonsági őrök, na ennek az alábbi a sztorija: benn ültünk pár nappal korábban, aztán az egyik srácunk bement a vécébe, jól szétbarmolta, s mikor visszatért hozzánk, a nyomában már jöttek is a biztonsági őrök. Elvezettek ilyen mindenféle rejtélyes folyosókon, fenyegettek, lenyúlták a filceinket, aztán elengedtek. Na, ugyanezek találtak meg szilveszter este is, elkezdődött a pampogás, hogy biztos firkálni jöttünk megint (hát éppen nem, vagy legalábbis nem hozzájuk), meg hogy pakoljuk ki a táskáinkat, én meg idegbetegen ledobtam eléjük az enyémet, hogy nézelődjenek, ha annyira kíváncsiak rá (persze nem történt semmi, mert nincs joguk kutakodni más táskájában, így elhúztak).

Na, ettől függetlenül jó volt a hajnal, becéloztuk a metró végállomását, hogy két megálló között a metró belsejébe csinálunk egy rajzot, a vezetőfülke ajtajához. Vártunk vagy három-négy metrót, történetesen mindig jött egy-két emberke, így ebből nem is lett semmi. Úgy gondoltuk, csinálunk valami mást akkor.

Következő ötlet, hogy hát akkor megyünk egy megállót, az állomásra tolunk egy gyors rajzot, a kamera úgyis csak a peron szélét és néhány méter széles sávot lát, a falat nem. Leutaztunk-és vártunk. Amilyen kihaltnak gondoltuk az állomást, annyira nem volt az, mert állandó volt a jövés-menés... a kitartóbbak éppen az első metrók valamelyikével kívántak hazajutni, és persze a másik oldalon is sok fáradt emberke volt, akik nem akartak egy megállót gyalogolni újév hajnalán. Eltöltöttünk vagy negyed órát, aztán rájöttünk, hogy ebből se lesz semmi.

Csalódottan mentünk a szálláshelyre, néztük a metróhangárt, és beütött a következő ötlet. A hangár előtt állt egy szerelvény, az tökéletesen jó lesz valamire... míg én lesétáltam és becserkésztem a helyet, addig a társam oda-vissza utazott a két megálló között, és nézte a történéseket. Kerítésmászás, síneken sunyin majd pofátlanul átvergődés (ha ott talál meg valaki, már nem lehet valami hülye dumát lenyomni), metróhoz sunnyogás... időközben folyamatosan jöttek a menetrend szerinti metrók, sokszor már csak későn vettem észre őket, a végén már nem is nagyon foglalkoztam velük. Aztán mikor visszafelé másztam a kerítésen és hátranéztem, jó pár biztonsági vette körül a metrót, kutyákkal... onnan kezdve sietőssé vált a dolog, és feltűnt, milyen kihalt lett az utca - sokkal nehezebb így elbújni... sovány malacvágtázás, egy kis tegecske újév hajnalán a forgalmas főúton, aztán ahogy haladtunk, újabb ötlet ütött be: buszt nem lehet festeni?

Kinn voltunk a végállomáson, csend volt és három busz. A sofőrők a melegedőben beszélgettek, mi pedig becserkésztük az egyik buszt. Srácom a hátulját tervezte telibe, én az oldalának a végét szemeltem ki magamnak... az egyik járgány persze közben elment, megzavarva mindenféle eltervezett ténykedést, de végül a sofőrök fejezték be a reggelünket, mikor kijöttek a megbeszélésükről. 

Hát... nem fogadtunk meg semmit. Csak próbálkoztunk, hogy megvalósítsuk magunkat... de végül egy állat jót aludtunk!