Régóta foglalkoztat ez a kérdés, pontosabban ennek boncolgatása, mely szerintem többeket is  érdekelhet. Így hát ezen a vidám szép estén erről kaparok pár gondolatot, meglátást, beleépítve némi saját korábbi tapasztalatot is.

Az igazán rövid és lényegretörő válasz az, hogy szerintem igen. Szóval akinek ennyi volt a fontos, ne is görgessen lejjebb... :) de hogy kerek legyen ez a bejegyzés, azért kifejtem bővebben is.

Vitathatatlan és tagadhatatlan, hogy amennyire visszataszító sok átlagember szemében a graffiti, mint mindent összefestékező és összefirkáló valami, annyira vonzó is. Hiszen izgalmas, újszerű, fiatalos, kifejező tud lenni, emellett pedig sokszor egyenesen akár értékteremtő. Úgy fogalmaznék, hogy bőven van, lehet benne fantázia egy civil számára-persze ehhez némiképpen elengedhetetlen (lenne), hogy igényes, színvonalas munkák szülessenek itt-ott, és ne az általános iskolás szintű holmik fussanak a legál helyeken (is). És most nagy levegőt veszünk és nem visszük el a témát abba az irányba, hogy a graffiti nem a civileknek készül, a graffitinek nem az a lényege, a graffiti a vandalizmusról szól, stb., stb., stb... tekintsünk el most ezektől, és próbáljuk a fenti témát körüljárni.

Visszatérve tehát az eredeti témához: lényegében megvan az emberekben egyfajta nyitottság a greff iránt, amit egy kicsit tudunk irányítani azzal, hogy mennyi igényes, színvonalas jó cuccot mutatunk, adunk nekik. Ha csak a gagyi megy, nem lesz, ami megfogja őket. Viszont ha pl. sok képet, figurát teszünk eléjük, felnyílik a szemük, hogy itt nem tizen- huszonéves gyerekek értelmetlen hobbijáról van szó csupán, hanem ez az egész emelhető egy olyan szintre is, ami mindenkinek jó lehet. Amint az utcán, úgy a civil életben is divat lett a graffiti: menő lett egy falusi vagy városi rendezvényre élő festést vagy egy graffiti kiállítást, vagy egy oktatási intézménybe a témában egy előadást leszervezni. Legalábbis nekem sikerült ilyen dolgokban részt vennem, és az a tapasztalat, hogy ezek a dolgok mindenkinek jók és hasznosak lehetnek (ha csak azt vesszük, hogy elméletben ezek akár új megrendeléseket, új kapcsolatokat, komolyabb hírnevet hozhatnak...).

Mi kell ahhoz, hogy beinduljon a szekér és egyre több legyen a megrendelés?

Sok idő, türelem, alázat, lemondás.

- Idő pl. azért, hogy kialakuljon egy eladható stílus, amivel kimehetsz a piacra. Megtanulj bánni, beszélni az emberekkel, kialakuljon és finomodjon a kommunikáció. Idő kell ahhoz is, hogy felépítsd az online felületedet: csinálsz egy mindenki számára elérhető honlapot vagy oldalt, és hosszú hónapok, évek kellenek, míg egyre többen megismernek. Az első két-három évem rengeteg üzenet elküldésével, különböző szövegek megfogalmazásával telt. Ja és ha idő, akkor persze hozzá kell tenni azt, hogy annyira leszel sikeres, amennyi munkát belefektetsz az egészbe. Ha a munkahelyed az életed nagy részét leköti, utána pedig még sok egyebet is csinálsz, nem marad időd erre az egészre, így pedig lassabban fogsz előrébb haladni. Nálam totál így volt. Mikor volt kapacitásom foglalkozni ezzel az egésszel, annak meg is lett a gyümölcse. Mikor meg csak egy sokadlagos valami volt az életemben, nem is kapkodtak nagyon a megrendelők... céltudatosság, hát az is kell, ez így kapcsolódik ide. Ha tudod, mit akarsz, tegyél meg érte mindent... 

- Türelem. Azért fontos, mert nem akarhatsz mindent egyszerre és azonnal. Nem dobhatod el az álmodat azért, mert néha jön egy-egy buktató. De alapból mivel emberekkel kerülsz kapcsolatba, emberekkel szemben kell türelmesnek lenned. Sajnos sok a nagyon furcsa és meredek ember, de felül lehet kerekedni rajtuk, meg az általuk alakított idióta helyzeteken. Nagyon kell a türelem megérteni, felfogni, hogy mit is szeretnének pontosan, mert sokan nem tudják. Csak hogy fújni kellene nekik valamit. Türelmesnek kell lenned, mert olyan szinten hülyének képesek nézni, hogy el nem hinnéd. De ha ráborítod az asztalt valakire, nem leszel előrébb: nem lesz semmi a megrendelésből, és esetleg még rossz híred is megy. Kell a türelem akkor is, mikor csinálod a melót, az ember a hátad mögött áll és folyamatosan variál, hogy ne így, inkább úgy... meg akkor is, mikor meg van beszélve, mi lesz, de azért még ide legyen már egy kis ez, egy kis az, persze az összeg nem akar arányosan emelkedni. És ami még ennél is fontosabb: türelmesnek kell lenned magadhoz, hogy nem mindig terv szerint sikerül, vagy még nem tudsz valamit olyan jól megfesteni és ilyesmik. Kell a gyakorlás, ez pedig hozza magával a folyamatos fejlődést. A türelemből különösen sok kell, mikor kiküldesz egy csomó levelet, és a nagy részére nem jön válasz... (egyik évben 4000-nél több e-mailt küldtem ki, kb. 12 helyről válaszoltak összesen).

- Alázat. Kicsit hasonló a türelemhez, ha éppen nem ugyanaz, de ez jött az előbb a többi után. El kell fogadnod mások hülyeségeit mindenestül, és a magad gyengeségeit, korlátait egyaránt. Ha a megrendelő nem elégedett a munkáddal, akkor ez van. Ha Te magad se vagy vele megelégedve, akkor is ez van (egyébként egy művész szerintem kb. soha semmilyen munkájával nem elégedett, és ez hajtja előre a fejlődés útján). El kell fogadnod, hogy Te se vagy tökéletes és a megrendelőid sem. Legyél csendes, alázatos, a nagyarcú embereknek amúgy sincs nagyon keletje. Mindenki szívesebben dolgozik egy nyugodtabb emberrel...

- Lemondás. Hát igen. Mindenről le kell mondanod kb. az ésszerűség határain belül, mások számára. Lemondasz ugye az idődről, amit mások szolgálatába állítasz ahelyett, hogy végigzúznád a körutat vagy tolnál egy jó kis panelt valamelyik line-on. Lemondasz a saját elképzelésidről sokszor, mert a megrendelőnek kell megfelelned (kivétel persze sok esetben van, de sok esetben viszont tényleg nagyon megkötik a kezed). Lemondasz arról, hogy titokban foglalkozol a graffitivel, mert így előbb-utóbb ugyanúgy megismernek és nem maradsz rejtve; rengetegen vágni fogják, hogy mivel is foglalkozol (nálam pl. a munkahely abszolút tudja, néha be is dobnak egy-egy illegál akciót beszédtémának..). És ami kell néha, lemondasz a saját festékeidről, mert nagy szíved van, megszánod a csóró egyesületeket, alapítványokat és csinálsz valami apróságot tök ingyen-úgy vagy vele, hogy referenciának tökéletesen megfelelő, reklámnak se feltétlenül rossz. 

Ha úgy érzed, ez simán menne, akkor még folytatom...

- honlapod, oldalad címe lehetőleg ne egy fedőnév legyen, gondolkodj egy átlagember fejével. Akinek meg fogalma sincs, kik elérhetők a piacon, milyen neveket kell keresni... a forma beírja a keresőbe, amit akar: dekoráció, graffiti, ilyesmi. Lehetsz a greffesek körében nagy nevű, a civilek szemében ugyanúgy nem vagy senki. Legyél elérhető mindenki számára, egy jó név sokat számít.

- ne keverd a legális és illegális dolgaidat az oldalon/honlapodon, de az életedben sem. Röviden mert semmi értelme nincs. Ha felvállalod, hogy szoktál fújni, megrendelőkre vadászol, ott az elérhetőséged, akkor semmi keresnivalója semmi illegálnak. Mert van eszed. A greffesek körében persze lehet mutogatni a megrendelésre készült dolgokat, visszafelé viszont nagyon nem.

- ne vállalj el mindent, főleg olyasmit ne, amit nem tudsz megcsinálni. Keserves vége lehet. Legyél tisztában a korlátaiddal, és ennek megfelelően mondj igent vagy nemet. Én mindent passzolok, ahol képi ábrázolás van, és ennyi. Majd megcsinálja más.

- legyél kedves, udvarias, tisztelettudó-és alázatos. Nem kell túlárazni a dolgokat, mert az elrettentő lehet. Megkérheted az árat, hiszen nagyon kevesen vállalnak megrendeléseket, ugyanakkor maradj a földön, és ne csak azért legyél drága, mert megteheted.

- legyen vállalható a helyesírásod és tudj jól kommunikálni, szépen, ízesen, választékosan beszélni. Minél komolyabban adod elő magad, annál sikeresebb lehetsz... én pl. hamarabb elolvasok egy normálisan megfogalmazott hirdetést, mint egy mindenféle hibákkal tűzdeltet.

- legyél a munkádra igényes: precíz a festést illetően, pontos a megjelenést illetően, legyen korrekten, részletesen lepapírozva és/vagy megbeszélve minden (anyagköltség, munkadíj, színek, ilyesmi). Az emberek szeretik a rendet és az átláthatóságot, Neked mint kivitelezőnek ugyanúgy fontos dolog (lehet).

- ha lehetőséged van rá, legyél számlaképes. Egyrészt mert így tisztességes és felhőtlen a dolog. Másrészt mert sokkal komolyabban vesznek, ha vállalkozó vagy és tudsz számlát adni. Harmadrészt pedig, ezzel összefüggésben, sokkal több lehetőséged van, mert önkormányzatok, alapítványok, egyesületek és egyéb tömörülések szinte mindig kérnek számlát. Macerás mindig haverhoz, ismerőshöz rohangálni, hogy x ezerért adjon ki y összegről egy papírt... meg nem is tudom, mennyire korrekt.

A számlaképesség akkor a legelérhetőbb, amikor van egy munkahelyed. Mellette simán, szinte minden feltétel nélkül lehetsz másodállású vállalkozó, és így sokkal kedvezőbb az adózás... ha nincs munkahely, megpróbálkozhatsz a főállású vállalkozó történettel, katásként (kisadózó vállalkozások tételes adója) havi 50.000 vagy 75.000 (választható) a fizetendő összeg. Ehhez viszont már mennie kell valamennyire a szekérnek, különben mínuszos a buli. Ügyfélkapu kb. kötelező, könyvelő pedig javasolt (nekem nincs, mert azt az évi x számot talán még én is össze tudom adni, viszont rengeteg mindenre oda kell figyelni).

Ezeken felül (hogy még ne fejezzem be, ha már nekiültem) érdemes nem csak a klasszikus graffiti festésen gondolkodni, hanem azon is, hogy mivel lehetne ötvözni magát a greffet, mivel lehetsz valóban egyedi a nem túl sok kolléga között. Van, aki pólókra nyomtat, van, aki vászonra fest, van, aki kiállításokat szervez, van, aki előadásokat tart, szintén van, aki grafikákat gyárt, vagy graffitis hűtőmágneseket készít... nagyon sok mindent ki lehet találni, és egyelőre nem túl erős a konkurencia. Elég sok és nagy piaci rés található az ágazatban... az embereknek kell a graffiti, az igény szinte mérhető. A többi azokon múlik, akik merik felvállalni, fel akarják vállalni, hogy greffel foglalkoznak. Havi kétszer-háromszor általában csörög a telefon úgy, hogy nincs időm ezzel foglalkozni.. mi lenne, ha ráfeküdnék a dologra...?

Ha van még, ami szerinted kimaradt a téma kapcsán, szólj, és beleteszem...