Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy szabadság? Mert a graffiti ezt adja. Elég, ha csak a stílust, a színeket, a formákat, az életmódot nézed... a graffiti: szabadság. Csinálod, amit szeretsz, és úgy, ahogyan neked tetszik... nincs kötöttség, nincs kötelező elem. Oda és azt, ahova és amit. Nincsenek keretek. És a graffitis élet egy kicsit ilyen. Ha tudsz élni...

Valamelyik kora este kitaláltuk, hogy menjünk le a Balatonra. Nem volt mindenki partner a dologban, így végül ketten vettünk az utolsó siófoki vonatra jegyet, talán a Velencei tóig, aztán - szokás szerint - valahol az egyik balatoni megállóhelyen szálltunk le... az épületet egyből meg kívántuk írni, majd jártuk az utcákat, cserkésztünk, nézelődtünk, kerestünk valami pihenésre alkalmas helyet. Végül valamelyik hotel udvarán találtunk egy padot, amin megpróbáltunk pihenni... persze küszködés volt az egész, de jól elvoltunk.

Már majdnem hasunkra sütött a nap úgy hajnali öt óra környékén, mikor meguntuk a padozást, és próbáltunk gondolkodni, meg úgy egyáltalán csinálni valamit. Éppen jött egy pékautó több nagy rekesz sütivel a hotel konyhájához, úgyhogy cimbim ügyesen megoldotta a reggelinket... ahogy mentünk vissza a padhoz, becsekkoltuk, hogy van egy vízibicikli a parton (a sötétben nem láttuk); túl sokat nem is gondolkodtunk a dolgon, belöktük a vízbe. Mikor felküszködtük magunkat rá, a zsákmányunk fele beleesett a vízbe... aztán nekiálltunk tekerni. Fél hat volt, a nap szépen jött felfelé, és mire áttekertünk a másik partra, dél is elmúlt... alig volt melegünk. Hazafelé a vonaton meg persze aludtunk, nem is tudom, vettünk-e jegyet egyáltalán...