Egy újságban futottam össze az alábbi interjúval, és sikerült hozzájutni az eredeti anyaghoz is... a NAGYBETŰs rész kimaradt az újságból, a (zárójeles) rész került be.

Szándékosan van XXXX-elve minden név; a blogon nem nevesítek és nem reklámozok senkit.

Az újságot szerkesztők engedélyével került fel.

Köszi minden félnek!!!

A te esetedben a firka és kirándulás, barangolás szervesen összefonódott. Hogy  alakult ez ki?

Lényegében az egész fiatalságom a menekülésről és a szabadságról szólt. Lázadó voltam, amit többé-kevésbé a családi hátterem generált - tűrtem, nyeltem a négy fal között, ameddig kötelező volt (iskola, nyári gyakorlat, diákmunka), aztán mikor már igazán semmi dolgom nem akadt, jött a közel egy éve várt néhány hetes szabadság. Ilyenkor nagyjából az volt a fő szempont, hogy minél messzebb kerüljek otthonról, minél kevesebbet legyek szem előtt, s ehhez valahogyan betársult, hogy inkább járom az országot egymagam... különösebben nem gondolkodtam rajta, merre megyek, hogyan jutok el bárhova is, hol alszok és mit eszek, hogyan fürdök - mentem, amerre a vonat vitt, jutottam addig, míg ment a vonat vagy le nem dobott a kalauz, és aludtam ott, ahol éppen voltam. Evésre tökéletesek voltak a vidéki gyümölcsfák termései és a megtermelt zöldségek, aztán néhány nap, egy hét után hazamentem fürödni, másnap-harmadnap pedig ismét megindultam valamerre. S ha már voltam valahol, tulajdonképpen alap dologként jött, hogy szignózok is párat... nem voltam tudatos semmiben, nem voltak konkrét célok, csak mentem, amerre sodort az élet, és próbáltam a legnagyobb szabadságban, mindenféle kötöttség nélkül élni, a lehető legjobban kijönni a helyzetekből. Visszatekintve és a mai világ alakulását együttesen nézve elég nagy csoda, hogy mindenféle probléma nélkül túléltem azt az időszakot... sok FURI (furcsa) ember mászkál a világban. 

Mi volt az a pont mikor felhagytál az illegalitással?

(Az illegális graffiti 2004 környékén kezdett eltűnni az életemből.) Igazság szerint nehéz pontosan meghatározni, mivel (ez) egy azóta is tartó, folyamatos, teljes életre szóló változás egyik hozadéka, HOGY SIKERÜLT LEJÖNNÖM A TÉMÁRÓL. Megismertem egy fantasztikus nőt, aki komolyabban gondolta az életet, mint én... engem magamat is... sosem tiltott el a graffitizéstől, nem fogott vissza, nem szabott gátat, nem korlátozott semmiben, csak - aggódott értem. Eleinte nem foglalkoztam ezzel különösebben, mint ahogyan vele magával sem, mivel korábban akadt már néhány párkapcsolatom és gondoltam, úgysem fog sokáig tartani ez sem... de fél év után azért kiderült, MEGLÁTSZOTT, hogy ő komolyan, máshogyan gondolja. Akkor kezdtem kicsit másként élni (NÉZNI ÉN IS), hogy hát miattam ne kelljen aggódnia; HA VALÓBAN FONTOS NEKI EZ A KAPCSOLAT, AKKOR NEKEM SEM ÉRDEMES ELSZÓRAKOZNOM, ELSZÚRNOM EGY ILYEN LEHETŐSÉGET, EGY ILYEN NŐT. ÁLTALA KERÜLTEM KAPCSOLATBA A KERESZTÉNYSÉGGEL, S ÁLTALA ISMERTEM MEG JÉZUS KRISZTUST, AKI VÉGET VETETT AZ ÉLETEMBEN MINDEN FELESLEGES DOLOGNAK, S MA MÁR BIBLIAI ÉRTÉKREND ALAPJÁN IGYEKSZEM ÉLNI AZ ÉLETEMET. A MEGVÁLTÓ MA IS ÉL, ÉS KÉPES SEGÍTENI MINDENKINEK, AKI ŐT HÍVJA SEGÍTSÉGÜL... ÉRDEMES KIPRÓBÁLNI... :) AZ ILLEGÁLIS GRAFFITI 2004 KÖRNYÉKÉN KEZDETT ELTŰNNI AZ ÉLETEMBŐL, ÉS EZ A NŐ 13 ÉVE OSZTJA MEG VELEM MINDENNAPJAIT, A HÁZASSÁG KÖTELÉKÉBEN IMMÁR NYOLC ÉVE...

Téli, kéz/láb lefagyós történet?

Nagyon sok fetrengésem volt az országban, nem csak nyáron. Volt az életemben egy-két hét, amikor a Havanna lakótelep egyik paneljének tetején aludtam kartondobozokban, és úgy jártam be az iskolába... január vége, február eleje lehetett. Olyan nagyon nem volt rossz, mert nagyon jó dobozaim voltak, jól szigeteltek, és állati hangulata volt dobozból nézni az alattam elterülő, folyamatosan morgó-mozgó várost... ezen kívül nagyon nincs negatív téli emlékem. Még az jut eszembe, mikor egy őszi hajnalon festés után egy játszótér homokozójában húztuk meg magunkat kartondobozokon. Míg én vidáman-boldogan aludtam 2-3 órát, addig XXXXXX egy percet sem tudott aludni a hideg miatt... ki mihez szokott hozzá.

Leghosszabb gyaloglás?

A - TALÁN -  leghosszabb gyaloglásom egy (nyári estéhez kötődik) NYÁRI ESTÉN-HAJNALON VALÓSULT MEG, amikor a hangosbemondó valahogyan elfelejtett tájékoztatni az utolsó vonatom indulásáról. Leszálltam a villamosról, mentem kényelmesen az állomáshoz, a másik oldalon meg szép csendesen elindult a vonat... túl sokat nem gondolkodtam rajta, mi a teendő, ÍGY a síneken gyalogolva, mindenféle izgalmaktól mentesen az első vonat előtt hazaértem. A teljesített táv 23 km volt.

Legnagyobb sprint?

Nem voltam soha igazán sportos alkat (illetve a gyaloglásban bőven kiéltem magam), így igyekeztem minél kevesebbszer futni. Ennek köszönhetően meg is fogtak néhányszor, de mindig jól jöttem ki belőle... viszont Cegléden volt egy nagyobb futós-menekülős történetem, MIKOR egy szép napos délután a sín mellett egy gyár betonkerítését avattam fel kényelmesen diszperzitezve-ecsetelve. A közelben volt egy ÚTátjáró, s ahogy a legnagyobb nyugalmamban dolgozgattam, egy rendőrautó fordult le az útról, és indult felém. Megindultam ezerrel rohanva a sínen, kocsi meg eltűnt... közben jött egy tehervonat mellettem, a vagonok között pedig láttam, hogy a másik oldalon az utca végén ismét ott a járőrkocsi. A legértelmesebbnek az tűnt, hogy (beugorjak) BEUGROTTAM a szomszéd gyár kerítésén, (ott) rohantam ész nélkül, aztán egyszer csak egy kisebb árkot találtam, bebújtam a csatornacsőbe, amennyire csak lehetett, és próbáltam nem meghalni az izgalomtól... feküdtem a vízben félig kilógva a csatornából, előttem szintén a vízben az összes vázlatom, s hallom, ahogy a rendőrök beszélgetnek, miközben engem keresnek... vagy egy órán keresztül áztam, mire elő mertem bújni, de nem vártak meg. A rajzot pedig pár nappal később befejeztem (MEG PERSZE BEFEJEZTEM PÁR NAPPAL KÉSŐBB).

Legnagyobb balhé?

Békés, nyugodt embernek tartom magam, szerintem nem sokan emlékezhetnek olyasmire, hogy lehúztam vagy tettleg bántottam volna őket. Olyan sűrűn előfordult, hogy húztuk egymást valakivel, aztán mikor személyesen találkoztunk, pacsi-pacsi, és jól eldumálgattunk az élet meg a greff dolgairól... (ÍGY KERÜLT BE JAF IS A CSAPATBA... EZÉRT a legnagyobb balhém (talán akkor volt) ABBÓL EREDT, mikor szóvá mertem tenni egy (feltörekvő) FELTÖREKEDNI PRÓBÁLÓ csapatnak, hogy személykocsikat azért (mégsem) CSAK NEM kellene összebarmolni. Pár nap múlva kijött az egész csapat a Nyugatiba (3-4 fő) néhány verőember kíséretében, becsaltak a vágányok közé, és pénzt követeltek A MEGJELENÉSÜKÉRT MEG A SZÖVEGELÉSEMÉRT, különben megkéselnek. Visszamentem, mondtam a mieinknek, mi a helyzet, ezek is odaálltak egy oszloppal arrébb, várván a pénzüket - erre XXXXXX őrült módon elkezdett üvöltözni a Nyugati kellős közepén, hogy kit is akarnak ezek megkéselni, azok meg szép lassan elpárologtak; előbb a kemények, aztán a (puhányok) PUHÁK... döbbenetes volt számomra, hogy képesek lennének megkéselni (a véleményemért) AZÉRT, MERT VÁLLALOM A VÉLEMÉNYEM ÉS NÉHÁNYAN ILYEN NAGY VALAKINEK KÉPZELIK/KÉPZELTÉK MAGUKAT, ugyanakkor öröm volt megtapasztalni, hogy a graffiti nem csak haverság, rongálás, festés egyvelege, hanem barátság is. Az eset után pár nappal az egyik autórongász srác bocsánatot kért a dologért. Ezen kívül különösebb probléma nem adódott, mert összességében mindenkivel jól elvoltam, s ez nem változott azóta sem...

Magas szintre fejlesztetted a szkrájbolást, nem csak tegeket, rajzokat is készítettél… Honnan jött ez az üveg ügy? Volt valami specialis technikád? (Mi volt a kedvenc eszközöd?)

Kötelező szakmai gyakorlat alatt (fedeztem fel eme két anyag kontaktjának meglehetősen kedvező végkimenetelét) ESETT A FELFEDEZÉS EME KÉT ANYAG MEGLEHETŐSEN KEDVEZŐ VÉGKIMENETELŰ KONTAKTJÁVAL KAPCSOLATBAN. Igazából nem volt kedvenc vagy (extra) KÜLÖNÖS eszközöm, mert lényegében szinte bármivel lehet karcolni, ha az ember eléggé elvetemült... (akkoriban) EZÉRT jött VALAMIKOR valahogyan az aZ EXTRA gondolat, hogy akár rajzok is karcolhatók, nem csak sima mezei szignók. Nem készült sok belőle, mert egy ilyenhez vagy nagyon jó alkalom kellett, VAGY NÉMI MENNYISÉGŰ ALKOHOL... mindenesetre néhányat sikerült legyártani, a kidolgozottság szintje visszaadja NÉMILEG, hogy mennyire lehetett nyugalomban készíteni az adott példányt.  

Mit gondoltak rólad, akik nem ismertek? Jutottak vissza hozzád információk?

Általában nem nagyon foglalkoztatott, ki mit gondol a ténykedésemről, mert főleg magamnak csináltam, amit csináltam, s ez így van a mai napig. Sokakat kiakasztott ez az ész nélküli karcolgatás, hogy ez csak lehúzza a graffiti megítélését, de mint ahogyan az lenni szokott, ezeket többnyire noname nethuszár (emberek) EMBERKÉK vagy hátam mögött beszélő srácok mondták. Szemtől szembe mindenki kedves aranyos gyerkőc volt... ez persze nem jelenti azt, hogy minden jó volt, amit és ahogyan csináltam, (de tény, hogy nem is vágtak falhoz ezek a negatív kritikák) MEG NEM IS ESTEM HASRA EZEKTŐL A NEGATÍV KRITIKÁKTÓL, DE TULAJDONKÉPPEN MA IS MINDENKI CSINÁLJA A MAGA KIS DOLGÁT, ÉS NEM FOGLALKOZIK MÁSOK VÉLEMÉNYÉVEL. 

Mi hatott rád?/style, mentalitás, gondolkodás, filozófia?

A nap mint nap látott színes cuccok, a mindenfelé szignók mindenképpen hatással voltak rám; jó volt egy olyan közösséghez tartozni, ahol elfogadott és normális dolog volt az, ami miatt minden más helyről kilógtam. Hatott az életemre a szülői háttér, a nihilista életszemlélet, a lehetőségek tárháza a festéstől az utazáson át az (éhezésig) ÉHEN NEM HALÁSIG... jó volt úgy létezni, hogy a közösség többi tagja megtűrt maga mellett, nem vetett ki magából, ÉS LÉNYEGÉBEN MINDENKIVEL JÓBAN VOLTAM. Húzott nyilván az is valamilyen szinten, hogy milyen csapathoz tartozok... ami még hatással volt rám, egy olyan éjszaka, amikor egy figyelő sráccal fújtam egész éjjel. Sajnos (vagy szerencsére) nem voltunk egy hullámhosszon, nem voltunk egy idegállapotban sem, és ez akkora feszültséget okozott, hogy onnan kezdve szinte mindenhol egyedül festettem. Így jobban odafigyelek a körülményekre, mintha rábíznám magam valakire...

Szerinted behatárolható az a társadalmi réteg, ahonnan a firkászok nagytöbbsége jön?

SZERINTEM NEM REÁLIS BEHATÁROLNI BÁRMIFÉLE RÉTEGET IS. NAGYON régen még minden firkászt be lehetett (kategorizálni) PAKOLNI külső alapján A BŐGATYÁS GENERÁCIÓBA, A CIVILEK (a rendőrök leginkább) a bőgatyás deszkás srácokra mozdultak rá, ők voltak az első számú gyanúsítottak. Akkor én bomberben, bakancsban szaladgáltam, tehát a külső megjelenésemmel ALAPBÓL kilógtam a sztenderdből. Emiatt egy elkapás során engem nem is motoztak meg a rendőrök, csak akikkel együtt bevittek... szegények, gazdagok egyaránt fújkálnak, ki mennyit a lehetőségeihez képest. Csonka családból ugyanúgy (festenek) FESTÜNK, mint teljesen normális háttérből jövők... rapperek ugyanúgy, mint punkok, rockerek, alterok... AZT AZONBAN SZERINTEM ÉSZRE LEHET VENNI, HOGY HA SOK FIATALT ZÁRUNK BE EGY LAKÓTELEPRE, NAGYOBB A HAJLANDÓSÁG A GRAFFITIZÉSRE. BÁR A FIATALOKBAN AMÚGY IS BENNE VAN A LÁZADÁS ÉS A HÜLYESÉGEKRE VALÓ NYITOTTSÁG...

Mit mondanál/tanácsolnál a gyerekeidnek, ha festeni kezdenének?

{Eredeti válasz}

(Elsősorban azt, hogy legyenek eredetiek, egyediek, ÉS EMBERSÉGESEK. TEHÁT LEGYENEK HŰEK ÖNMAGUKHOZ, NE JÁTSSZÁK MEG MAGUKAT, LEGYEN SAJÁT STÍLUSUK, ÉS NORMÁLISAN ÁLLJANAK AZ EMBEREKHEZ (csiszolgassák saját magukat és stílusukat, amiben 100% a saját ötlet, elképzelés). Ne akarjanak nagyobbak lenni a valóságosnál, ne mások miatt csinálják azt, amit szeretnek, ÉS AMIT SZERETNEK, AMELLETT ÁLLJANAK IS KI. NE MÁSOKKAL FOGLALKOZZANAK, HANEM MAGUKKAL; SAJÁT MAGUKAT ÉS STÍLUSUKAT CSISZOLGASSÁK, AMIBEN 100% A SAJÁT ÖTLET, ELKÉPZELÉS. 

{Módosított válasz}

LEGFONTOSABBNAK TALÁN AZT TARTOM, HOGY A TÖRVÉNYES LEHETŐSÉGEKET KERESSÉK, HISZEN A PÉNZNEK IS JOBB HELYE VAN, MINT BÜNTETÉSEKET FIZETGETNI, ÉS AZ ÉLET IS TÖBBRŐL SZÓL ANNÁL, HOGY ÁLLANDÓAN ÜGYEINK LEGYENEK A RENDŐRSÉGGEL. LEGYENEK KITARTÓAK, ÉS HA KOMOLYAN GONDOLJÁK A GRAFFITIZÉST, GYAKOROLJANAK SOKAT; ÚJÍTSANAK, ALAKÍTGASSÁK, CSISZOLGASSÁK A SAJÁT STÍLUSUKAT, ÉS KERÜLJÉK A GAGYIT, A MÁSOLÁST. NE AKARJANAK NAGYOBBAK LENNI A VALÓSÁGOSNÁL, TÖREKEDJENEK A MINŐSÉGRE, ÉS NE VERSENGÉSBŐL FESSENEK, HANEM SZERETETBŐL-ABBÓL A SZERETETBŐL, AMIT A GRAFFITI, AZ ÖNKIFEJEZÉS, A KREATIVITÁS JELENT NEKIK. S NEM UTOLSÓSORBAN TÖREKEDJENEK A NORMÁLIS EMBERI KAPCSOLATOKRA, KERÜLJÉK A VERSENGÉST, AZ ÖSSZETŰZÉST A TÖBBIEKKEL; IGYEKEZZENEK MINDENT ÉS MINDENKIT ELFOGADNI, DE TANULJÁK MEG MEGKÜLÖNBÖZTETNI AZ ÉRTÉKET AZ ÉRTÉKTELENTŐL, S EZ VEZÉRELJE ŐKET. 

Ennyi év távlatából visszatekintve - mit adott neked a graffiti?

Elsősorban az életemet adta a graffiti. Akkoriban még fel lehetett menni a chat.hu-ra XXXXXXXX néven, ennek köszönhetően ismertem meg (a feleségemet) ASSZONYKÁMAT, aki érdeklődve írt rám egy vidám áprilisi napon. Azóta (boldog házasságban élünK) FÉRJ ÉS FELESÉG VAGYUNK BOLDOG HÁZASSÁGBAN ÉS gyerekekkel a saját kis házikónkban, birodalmunkban... ASSZONYKÁM ÁLTAL ISMERTEM MEG JÉZUST, ÉS ÁLTALA TELJESEN ÚJ ÉS NORMÁLIS ÉLETEM LEHET. EZEK MELLETT (emellett) pedig leginkább talán a türelmet, kitartást emelném ki; a KÜZDENI AKARÁST, a küzdést a cél elérése érdekében és az örömöt, ami a megvalósítással jár. Remek lehetőség volt gyakorolni ezt, mikor egy órát buszoztam azért, hogy beadjak (pár) NÉHÁNY karcot néhány (buszvégállomáson) BUSZRA A VÉGÁLLOMÁSON... a graffitinek köszönhetem a kreativitást, hiszen nagyon sok idióta élethelyzetbe kerültem bele, amiből valahogyan ki kellett mászni. És néhány  (fontos barátságot) BARÁTOT, (amik ma is élnek), AKIK MEGMARADTAK AZUTÁN IS, MIUTÁN AZ AGYONSZTÁROLT XXXXX LETETTE A LANTOT, ÉS NEM VOLT KIT KÖRÜLUGRÁLGATNI...

{Nyomdába küldés előtt korrekten jelezték, hogy ez a rész nem lesz benne}

PACSI, ÜDVÖZLET: LÉNYEGÉBEN MINDENKIT ÜDVÖZLÖK, NINCS BAJOM SENKIVEL. DE TERMÉSZETESEN ELSŐSORBAN CSAPATTÁRSAIMNAK JÁR, AKIKNEK GYEREKKORI ÉLMÉNYEIM EGY RÉSZÉT KÖSZÖNHETEM, AKIKKEL RENDSZERESEN LÓGTUNK A NYUGATIBAN, AKIKHEZ TARTOZTAM: b B A VISSZAFOGOTT, B A FELTÖREKVŐ, E A NYUGIGYEREK ÉS J A CSENDESEN TÉNYKEDŐ. MÁSODSORBAN VIDÉKI CSOPORTOMNAK, A XXXCREW TAGJAINAK, F-NAK ÉS T-NEK JÁR A PACSI, S PERSZE NEKTEK SZERKESZTŐKNEK A LEHETŐSÉGÉRT ÉS A KIS NOSZTALGIÁZÁSÉRT... TISZTELET A RÉGIEKNEK, AKIKKEL EGYÜTT NŐTTÜNK FEL EGY MEGLEHETŐSEN SZÉP ÉS SZÍNES ORSZÁGBAN, ÉS ÜDV AZ ÚJAKNAK, AKIK NAPJAINKBAN VISZIK TOVÁBB A MAGYAR GRAFFITIT A MAGA FORMÁJÁBAN.

KÖSZI!