A nyár második felében mindig óhatatlanul törnek rám az emlékek, hogy "amikor még fiatal voltam"...

      ...hogyan lógtam be a Szigetre :)

     Mert volt jó pár alkalom, év, amikor szinte kötelező volt ott lenni abban a poros-sáros mocsokban, majdhogynem vásári forgatagban még akkor is, ha maga a zenei felhozatal nem nagyon kötött le. De volt ott megannyi más egyéb program, lehetőség, ami vonzó volt... mindez persze sose ért annyit, hogy pénzt adjak ki érte (ha lett is volna pénzem, valószínűleg akkor is  értelmesebb dolgokra költöttem volna el), de a Sziget hangulata szintben kb. olyan volt számomra, mint mikor az ember a vonaton ülve először látja meg a Balatont Székesfehérvár felől-vagyis mindig vonzó, felkapó élmény, és kb. megunhatatlan.

     Az első Szigetem munkával telt. Diákmunkásként kerültem ki ingyen belépővel, rendezvények biztosítása címszóval Voltak csendesebb esték, mikor kiállítást kellett őrizni egy sátorban, de beraktak punkkoncertre is, a kordonnál kellett állni és visszalökdösni azokat, akiknek nem volt szent az alkalmi kerítés. Voltam a mentősöknél is, egész este rádióval a kezemben üldögéltem egy széken... abban az évben szakadt szét valamelyik vidámparki elem és halt meg néhány ember a Szigeten... és akkor volt a napfogyatkozás is. Eleinte még elhittem, hogy csak otthon tudom kipihenni magam a 12 órás szolgálatok után, de pár nap után rájöttem, hogy elég nagy a Sziget, simán el lehet csövelni valamelyik bozótban is, így jó pár napig nem is mentem haza. Az utolsó nap meg annyi otthagyott cuccot lehetett összeszedni, hogy eszméletlen. Sokan otthagyták a megmaradt bontatlan kaját, lehetett pénzérméket vagy éppen ruhákat találni meg csomó apró hülyeséget...

      Voltak olyan évek, amikor egyszerűen csak belógtam élvezni a "nagy szabadságot", kötetlenséget. A szüleimnek nem nagyon hiányoztam, jóformán nem nagyon érdekelte őket, hogy mikor hol vagyok. A fiatalságom amúgy is a szabadságról szólt... nyaranta átlagosan heti egyszer hazamentem megfürödni, valami főttet enni, aztán eltűntem megint egy hétre. Jól elvoltam, beszereztem innen-onnan, ami szükséges volt... ehhez a Sziget is tökéletesen jó terepnek bizonyult, sokszor osztogattak jó dolgokat. Volt, hogy a szigeti kínálatból öltöztem fel hónapokig, mert sok mindent lehetett találni imitt-amott. Akár bakancsot, táskát is.

      Valamelyik évben az asztalokon otthagyott tápokból éltem, mert sokan sok mindent nem ettek meg, egyszerűen otthagyták, én pedig begyűjtöttem. Jókor kellett lenni jó helyen, meg hát lazán kellett az élethez is állni, nem finnyáskodni... gond nélkül túléltem ezeket az éveket, s ezeket a lakmározásokat (még a nászútunkon is egyszer egy debreceni kukából ettük a bontatlan pizzát, szóval az életérzés sokáig megvolt).

     Időnként össze lehetett futni odakinn más graffitisekkel is. A nyomok mindenfelé árulkodók voltak, de voltak szakképzett tolvajok is, akik simán övtáskából szedték ki az értékeket, vagy éppen a sötétben a bolti készleteket csapolták. Emlékszem egy valószínűleg részeg srácra, aki kb. pillanatok alatt lett kirabolva, miközben a földön fetrengett... bizony sokan gazdagodtak meg a Szigetből, vagy legalábbis vészelték át ifjúkori éveiket belőle.

      Valamikor az ezredforduló körül voltak kirakva üzenőfalak is. Rohadt nagy, alapból fehér táblák, melyek pillanatok alatt össze lettek írva filcekkel, tollakkal... a civilek is nagy előszeretettel használták ezeket, ragasztgattak rá kismillió cetlit, írtak bele egymásba, szóval hamar hatalmas káosz volt. A kollégák eszköztára azért valóban színfolt volt a szürke-kék-fekete tollal maszatolások közepette... az egyik zabás részleg közelében egyik srácom pillanatok alatt festett rá egy rajzot; rengegeten megálltak nézni, mit művel, de mindenki értette az "üzenet" lényegét. Mármint hogy üzenőfal, és ez üzenet, vagy hát legál felület mindenki számára, szóval nem csináltak gondot belőle. Mindenesetre én biztos nem álltam volna ott le csak úgy festegetni, bár megvolt a hangulata annak is.

      Egyszer valami hülyeségre felmásztunk az egyik lánnyal, talán felfújható gumivár volt vagy valami ilyesmi, jó magas. Hangulatba került a leányzó, őt is elkapta a fene nagy szabadság, hát nekiállt szétírni... lentről a biztonsági meg olyan pillanatok alatt ért fel és vert le neki egy hatalmas pofont, hogy csak pislogtam. Aztán persze a lány is, hogy mekkorát kapott... :) hát, ilyen sport ez.     Egyik évben volt valami gyűjtés, talán poharakat vagy kupakokat lehetett gyűjtögetni, amit be lehetett váltani pontokra. Miközben én nappal békésen aludtam a bokor alján (muszáj is volt, mert karszalagom persze nem volt), szintén karszalag nélküli srácom nekiállt elmenni összeszedni ezen fenenagy értékeket. Nagyon nem gazdagodott meg belőle, de tapasztalatot szerzett, ugyanis természetesen elkapták és ki akarták dobni a Szigetről, de valahogy kidumálta magát és megmenekült... szintén életművész a gyerek :)

      Voltak ilyen kertmozi jellegű cuccok is, nagy füves placcon egy hatalmas vetítőfelület. Egyszer le akartunk nyúlni egy felfújhatós nem tudom mit az egyik sátor elől, talán fotelt, hogy abban ülve nézzük az esti horrort. Az akció nem sikerült, mert miután megkaparintottuk a cuccot, kb. 10 másodperc múlva egy felbőszült német kezdett el üldözőbe venni... persze nem menekültünk, mert levágós is volt a szitu, meg egy akkora hatalmas bigyóval nem lehet csak úgy közlekedni. Valahogyan kijöttünk azért a helyzetből, és végül pokrócról néztük az esti filmet... nagyon nem fogott meg, talán el is aludtam rajta.

     Juj de régen volt, tényleg... valamikor volt ilyen netsátor is, ott lehetett talán fél órát netezni ingyen. Valamelyik esténk nagy részét ott töltöttük, mert szakadt az eső... rengetegen voltak, de ügyesen meg tudtuk oldani, hogy ne kelljen kinn áznunk-fáznunk. Akkoriban a hiphop fórum ment nagyon, mint a közösség kommunikációs csatornája, na meg persze a trefort chat... huhh, nem vagyok már (annyira) fiatal. Hozzáteszem, nem is nagyon vágyok vissza a Szigetre... akkor jó volt, de akkor sem érdekelt a zene, mint ahogyan ma sem. Pénzért főleg... (emlékszem, egyszer elrángatott a csaj egy ingyenes drumandbass buliba, ahol rövid időn belül el is aludtam).

     Szigeti veszedelem... ahol a Sziget is veszélyes volt ránk nézve, és mi is a Szigetre, a lakókra... :) hát, felnőttünk, na.