Mostanában a munkáltatóm finanszírozása által lehetőségem van viszonylag sok zötykölődésre, száguldozásra a cég járatain, eszembe is jutott néhány régi emlék, miközben bámulok ki a már-már jellegtelen, tiszta járművek ablakán…

(Vidám) gyerekkoromhoz hozzátartozik, hogy rengeteget fetrengtem itt-ott éjszaka az országban. Mivel kb. gyűlöltem otthon lenni, szabályosan menekültem otthonról, így volt olyan nyár, ami úgy ment el, hogy két hétig jártam az országot, aztán hazamentem pár napra pihenni meg rendbetenni magam, majd újabb 10-14 napos túrát ejtettem meg. Ettem, amit találtam, aludtam, ahol éppen tudtam; nem voltak anyagi támogatóim, így tökre random dolgok és utazások voltak ezek. Ma is csodálkozom, hogy nem loptak el, vertek meg, raboltak ki az ilyen kalandok során... mondjátok, hogy nincs Isten...

Általában akkor kaparok valamit, amikor már este van, alszik mindenki, én meg őrzöm itt az álmokat, mert mindig van valaki ,aki a legváratlanabb pillanatban felsír és felveri az egész házat... így őrzöm a nyájat és segítek asszonykámnak, hogy többet tudjon pihenni, mert azért kemény is tud lenni az élet gyerekekkel.

Néhány hónappal ezelőtt volt egy dunántúli utazásom, aztán úgy voltam vele, hogy jó lenne meglátogatni valamelyik legálfalat... Óbuda, Tatabánya, Pozsony, Szombathely és Pécs volt tervbe véve, hogy valamelyik csak összejön...

Tegnap délután, miközben vártam a vonatomat az állomáson, bámultam ki a fejemből és a villanyoszlopra ragasztott választási plakátot nézegettem (aztán közelről is megnéztem, de ha azt írnám, hogy letépkedtem, még ki tudja milyen büntit adnának nekem a lelkes állampolgárok, így inkább maradjunk annyiban, hogy tisztes távolból tekintgettem), azon gondolkodtam, hogy szemétség az egész.

Munkám és a hétköznapi élet során elég sűrűn találkozom a "szemét graffitisek" hozzáállással, vagyis azzal, hogy mindenki, aki szórófestékkel dolgozik vagy azt mer használni, az egy bunkó szemét vandál állat. Nem akarok Kiakadás Éve címre pályázni (legutóbb a gyerekrajzos aluljárófestést veséztem ki), de ez is megér egy pár sort...

Ahogy vonattal járok-kelek az országban, időnként van egy kis időm (vagy éppen a kényszer hozza) lemenni a föld alá az állomás aluljárójába. És van, hogy nem otthagyott szignókat, tageket nézegethetek ingyen (aminek szerintem megvan a maga szépsége), hanem mindenféle érdekes vagy kevésbé érdekes, esetenként értelmetlen motívumokat...

Sok kívülálló nagyon boldog lenne, ha nem lenne minden ész nélkül szétfestve, összefirkálva, és úgy komplexen tiszta lenne a környezete (most eltekintünk az alapból gusztustalan reklámtengertől úton-útfélen)... de vajon hogyan lehetne rávezetni a jónépet, hogy ugyan már nem a tiéd, ne firkáld, ne fújd össze? Vegyünk néhány elképzelést...

Mivel az életem nem csak a graffitiről szól és szólt, ezért ma egy olyan történetet írok, amiben nincs se legális, se illegális fújkamóka...:)

Nem is vettem észre, hogy az utóbbi félévben havonta kaptatok olvasnivalót, most meg kimaradt negyed év... ez van, mikor az ember kismillió dolgot csinál egyszerre... hoztam hát egy sztorit.