Tegnap este kissé fáradtan hazajöttem munkából, és csak az üres lakás fogadott… a család messze távol, külön éjszakázik. Nem sűrűn van ilyen, de ez a kevés alkalom ad lehetőséget arra, hogy egy kicsit én is kirúgjak a hámból, és ne csináljak semmit. Vagy épp azt tegyem, amihez kedvem van, kötetlenül… bedobtam hát immár sokadszor az elég gyengén címfordított „Graffiti fiúk” elnevezésű néznivalót, és így frissen írok róla pár gondolatot (bár lehet, korábban már megtettem, de akkor meg sebaj).

Nemrég belefutottam egy ilyen csúnya ügybe, mondhatni állatira kifogtam. Sokáig gondolkodtam, megírjam-e vagy sem, illetve ha megírom, hova tegyem, mivel sok aktív blog meg oldal van a kezeim alatt, de egyik sem ilyen magyarosan panaszkodós-károgós. Aztán egy ismerősöm jelezte, hogy semmi, írom, SEMMI információ, hír nincs az esetről (miközben még az elején voltam az egész történésnek, fenn volt a vasút honlapján), és mivel szerintem olyan brutál volt az egész, mondtam neki, hogy na majd akkor én majd megírom… hát megírom.

Sokat változott az életem… most éppen repít az InterCity az osztrák határ felé, miközben a laptopon küszködöm ki a pár sort, a néhány gondolatot magamból. De míg régebben inkább rendszertelenül, cél nélkül faltam a vonatkilométereket, jutva addig, ameddig nem dobott le a kalauz, vagy mikor már nem ment tovább a vonat, most békességben nézek ki a fejemből, zsebemben a megrendelőm által kifizetett menetjegy, és pénzt keresni megyek. Közben meg nagy eleganciával kidobom a gépet, a pótbillentyűt, és próbálom a fél órája készült Keletiben lőtt vonatfestményes képeket feltenni „A közösségire”… aztán mire ennyit írtam és küszködök az internettel, már Tatabányán nézegethetem a deres-jeges tájat a félfűtött fülkében.

     Mostanában a munkáltatóm finanszírozása által lehetőségem van viszonylag sok zötykölődésre, száguldozásra a cég járatain, eszembe is jutott néhány régi emlék, miközben bámulok ki a már-már jellegtelen, tiszta járművek ablakán…

(Vidám) gyerekkoromhoz hozzátartozik, hogy rengeteget fetrengtem itt-ott éjszaka az országban. Mivel kb. gyűlöltem otthon lenni, szabályosan menekültem otthonról, így volt olyan nyár, ami úgy ment el, hogy két hétig jártam az országot, aztán hazamentem pár napra pihenni meg rendbetenni magam, majd újabb 10-14 napos túrát ejtettem meg. Ettem, amit találtam, aludtam, ahol éppen tudtam; nem voltak anyagi támogatóim, így tökre random dolgok és utazások voltak ezek. Ma is csodálkozom, hogy nem loptak el, vertek meg, raboltak ki az ilyen kalandok során... mondjátok, hogy nincs Isten...

Általában akkor kaparok valamit, amikor már este van, alszik mindenki, én meg őrzöm itt az álmokat, mert mindig van valaki ,aki a legváratlanabb pillanatban felsír és felveri az egész házat... így őrzöm a nyájat és segítek asszonykámnak, hogy többet tudjon pihenni, mert azért kemény is tud lenni az élet gyerekekkel.

Néhány hónappal ezelőtt volt egy dunántúli utazásom, aztán úgy voltam vele, hogy jó lenne meglátogatni valamelyik legálfalat... Óbuda, Tatabánya, Pozsony, Szombathely és Pécs volt tervbe véve, hogy valamelyik csak összejön...

Tegnap délután, miközben vártam a vonatomat az állomáson, bámultam ki a fejemből és a villanyoszlopra ragasztott választási plakátot nézegettem (aztán közelről is megnéztem, de ha azt írnám, hogy letépkedtem, még ki tudja milyen büntit adnának nekem a lelkes állampolgárok, így inkább maradjunk annyiban, hogy tisztes távolból tekintgettem), azon gondolkodtam, hogy szemétség az egész.

Munkám és a hétköznapi élet során elég sűrűn találkozom a "szemét graffitisek" hozzáállással, vagyis azzal, hogy mindenki, aki szórófestékkel dolgozik vagy azt mer használni, az egy bunkó szemét vandál állat. Nem akarok Kiakadás Éve címre pályázni (legutóbb a gyerekrajzos aluljárófestést veséztem ki), de ez is megér egy pár sort...

Ahogy vonattal járok-kelek az országban, időnként van egy kis időm (vagy éppen a kényszer hozza) lemenni a föld alá az állomás aluljárójába. És van, hogy nem otthagyott szignókat, tageket nézegethetek ingyen (aminek szerintem megvan a maga szépsége), hanem mindenféle érdekes vagy kevésbé érdekes, esetenként értelmetlen motívumokat...