Nemrég belefutottam egy ilyen csúnya ügybe, mondhatni állatira kifogtam. Sokáig gondolkodtam, megírjam-e vagy sem, illetve ha megírom, hova tegyem, mivel sok aktív blog meg oldal van a kezeim alatt, de egyik sem ilyen magyarosan panaszkodós-károgós. Aztán egy ismerősöm jelezte, hogy semmi, írom, SEMMI információ, hír nincs az esetről (miközben még az elején voltam az egész történésnek, fenn volt a vasút honlapján), és mivel szerintem olyan brutál volt az egész, mondtam neki, hogy na majd akkor én majd megírom… hát megírom.

Valahol durvának tartom, hogy van egy fél országot érintő eset, és annyira megy a bénázás, hogy…. aztán eltűnik az összes (egy?) cikk, hogy még véletlenül se maradjon nyoma, mintha meg se történt volna ez a sorozatos baklövés. Igazából el se tudom hinni, fel se tudom fogni, hogy ilyen ma megtörténhet kb… se az eset, se a nyomok eltörlése.

Békéscsabáról jöttem Budapest irányába nagy lelkesedéssel, azzal a kihívással, hogy közel 500 km-t letolok vonattal egy nap alatt. Nem nagy kunszt, aki ismer, tudja, hogy imádok vonaton üldögélni, mármint utazni… szóval jöttem a gyorsvonattal határozottan, mígnem egyszer csak megálltunk egy olyan helyen, ahol gyorsvonat lévén amúgy nem kellene. Mivel sokat utazok, így sejtettem, hogy valami nincs rendben… az első öt percet nyugodtan töltöttem, mert hát lehet egy sima piros lámpa vagy egy vészfékező utas (bár azt a mozdonyvezető hangjelzéssel közli - igaz, nem az utasoknak, hanem a vonatszemélyzetnek), de aztán mivel ott álldogáltunk, és semmi nem történt, mai kor szerint előkaptam a telefont és megnéztem a vasúttársaság honlapját. És nocsak, fenn van a hír, hogy Szolnoknál szakadt a vezeték, órás késések vannak. Ott állok hát Szolnoktól nem túl messzire a szinte semmiben (valami kis település, ahol ráadásul nincs állomási személyzet sem) és várom a nem is tudom mit. Gondoltam míg fűtés van meg eléggé akadozó-szakadozó internet, addig relatíve jó vagyok. Ugyan összesen 15 percem lett volna Pesten átszállni a visszafelé jövő vonatra, de annyi baj legyen, majd át (vissza)szállok máshol…

Egyszer csak bezördül-gördül egy egyszerű kis dízelvontatású szerelvény mellénk. Túl sokat nem kell gondolkodni: ha nincs áramszedő, valószínűleg be tud menni Szolnokra, nem fogja érdekelni a felsővezeték megszakadása. Így gyorsan átpályáztam a másik vágányra, és a peronon néztem ki a fejemből, hogy mi fog történni. És ott álltam 20 percet, vártam a megindulást, aztán visszamentem az eredeti vonatomra, ahol megtaláltam a közben elhagyott sapkámat. Majd csak a dízel mellett döntöttem… utastájékoztatás a hangosbemondón semmi, így igen kikerekedett többünk szeme, mikor a dízel közelében álldogálltunk jópáran, és a villanyvontatású csabai gyorsvonat elindult. Nézem, nézem, nincs szabad jelzés, hát hova megy ez minden bejelentés nélkül…? Aztán párszáz méter után a jelzőnél meg is állt-előrébb gurult, hogy a többi késő szerelvény elférjen mögötte…

Pár perc múlva a mi kis vonatocskánk szabad jelzés mellett megindul, egyenesen Szolnokra. Eddig olyan 35 perc késést szedett össze egy helyben álldogálással, amihez még pakolt vagy tizenötöt indokolatlannak tűnő további várakozással, végül befutottunk Szolnokra, hátunk mögött hagyva a Zagyva közelében lévő vezetékszakadással érintett részt. A kritikus szakasz átvészelve, így esett, hogy egy egyszerű mezei személy lehagyta a gyorsvonatot... és mint pár óra múlva kiderült, valószínűleg ez volt az utolsó vonat, ami sok órán keresztül érkezett abból az irányból, amit áteresztettek a szakaszon.

Fellélegeztem, gondoltam innen azért jó leszek, legfeljebb nem megyek be Budapestre, hanem személlyel megyek és valahol hamarabb szállok le, hogy a visszavonatot elérjem. A valamelyiket. El is indultunk a főváros felé tíz perc késéssel, ami tényleg azt előlegezte meg, hogy még egy visszavonat megy el az orrom előtt, hacsak nem szállok le hamarabb. A hangos közben bemondja, hogy Szolnok-Szajol állomások között a vonatközlekedés lehetetlen, illetve kiderül, hogy az eredetileg villanyvontatású mezőtúri személy Bz-kből áll, és a záhonyi InterCity személyvonatként fog közlekedni. Meg hogy elmarad egy-két személyvonat… az odaút végállomása végül Sülysáp lett, itt próbáltam visszafordulni (közben kellemetlen utasok miatt átültem másik kocsirészbe, és mire észrevettem, hogy megint nincs meg a sapkám és visszamentem megnézni, már nem volt sehol. Tutira benyúlta a kedves utas, aki már ott ült a szolnoki induláskor is). Kérdezem a jegykiadót, hogy menetrend szerint mikor érünk Szolnokra, erre közölte, hogy ő azt se tudja, melyik vonat fog jönni… így főleg nem lehet tervezni semmit… elvileg valami egy órát késő zónázót kaptam el, de nem derült ki a mai napig sem, mi volt az.

Menetrend (vagy inkább „menetrend”) szerint eljutottam Szolnokig, miközben Újszászon, Szolnok előtt olyan 10 km távolságnál ment el a valamelyik előző békéscsabai vonat mellettem. Nagyon halványan bíztam benne, hogy megvár, elérem Szolnokon, de hamar kiderült, hogy szeretünk szépeket álmodni… így irány a váróterem, ahol megtudtam, elvileg (tehát menetrend szerint) 30 perc múlva jön egy vonat Békéscsaba felé. Az eredeti vonatom egyébként valahol itt indult el Budapest felé, vonatinfo szerint aktuális 249 perc késéssel. Azaz a hibát elhárították, járható a pálya…

Az utastájékoztatás nem jelzett a vonatomra késést, így kicsit hitetlenkedve ugyan, de megindultam, és vártam a… csodát. Mert csoda egy pontos vonatot várni és kapni akkor, amikor az összes többi késik… 2 perccel érkezés előtt nagy csend. Türelmes vagyok, bár gyanakodok. Érkezés ideje, nagy csend. Még jobban gyanakodok. Indulás ideje, sehol semmi, nagy csend. Lottóznom kellene, itt már sejtettem. Aztán pár perc múlva közlik, hogy 45 percet késik. Csodálatos, a csatlakozásom pont nem fog majd megvárni, de a 45 perc mégsem 249, így van minek örülni… kullogás vissza a váróba, amúgy is egy kicsit hideg van. Főleg ha az ember egy helyben álldogál 10-15 perceket. A hangos közben folyamatosan mondja be a többórás késéseket, az egyre sűrűbben lemondott-nem közlekedő vonatokat. Hozzáteszem, már szabad a pálya. És Békéscsaba-Mezőtúr felől nem jön semmi. Illetve hogy alapesetben Békéscsabára óránként megy (menne) gyorsvonat.

Vonatom a tájékoztatás szerint most/már 60 percet késik, eljön az idő, nyomás a peron. El se hiszem, hogy ennyivel megúszom… várakozás, várakozás, majd jön a mindent elsöprő leigázás: „a vonat a mai napon nem közlekedik”. Ez volt az a pont, ahol eldöntöttem, hogy ezt a napot le fogom írni… de sebaj, óránként jár, akkor mindjárt itt lesz a következő. Amire hirtelen kikerül a 60 perc, úgyhogy nyertem ismét egy óra padon üldögélést a fűtött váróteremben, különböző fokú tömöttség mellett (Szolnokon egy hatalmas huzatos várócsarnok van, azon belül kicsit eldugva lelhető meg egy kisebb leválasztott fűtött rész). De még reménykedem, ugyanis a harmadik vágányra ki van írva egy helyből induló mezőtúri személy, ami előbb 15, majd 35 percet késik, végül – nem közlekedik. Így hát amikor a második gyorsvonat 60 perces késése megduplázódik, megadom magam, szívás ez a nap… végül kicsivel több, mint 120 perc késéssel megérkezik A szerelvény. Nem, A SZERELVÉNY. Figyelem: három órája kolbászolok Szolnokon, ezalatt egy vonat se indult Békéscsaba felé. A SZERELVÉNY ennek megfelelően 3 azaz három darab vagon, mint alapból is, rendes óránkénti közlekedés esetén…! Éppen felférek az előtérbe, a vonat indul. Újabb izgulás: megvár-e a csatlakozásom? Pesti gyors, a szuperszónikus kispiros többnyire türelmesen várakozik. Közben hallom, hogy pl. a Mezőtúr-szarvasi Bz mindig elmegy a késő pesti előtt… sebaj, az enyém más viszonylat, nyugtatgatom magam. Beérek a márnemtudommelyikmenetrend szerint 14 perc késéssel-és a csatlakozásom elment! Kétóránként jár a csatlakozás, három órája nem jött Szolnok felől semmi-és negyed órát nem volt képes várni ez a nyavalyás kispiros…??? Végem van. Aztán végül nagy nehezen estére hazaérek, bevergődöm az ágyamba, és nem érdekel már semmi.

A MÁV szégyene ez a nap. Nem is csodálom, hogy eltüntettek minden hírt róla.

• reggel kilenc környékén megszakad a vezeték, délután ötkor még mindig több órás késések vannak - annak ellenére, hogy kora délután már járható a pálya;
• Szolnok nem ad ki mentesítő vonatot Mezőtúr-Békéscsaba felé, pedig raklapnyi vonatja, jó pár mozdonya ott áll a tárolóvágányokon. A pálya járható, mégsem engedik be a vonatokat, és fordítják mondjuk Szolnokon vissza egy részét;
• Budapest úgyszintén nem küld vonatot; ami felfelé késik, az jön ugyanúgy vissza. Nincs lehetőség mentesítő szerelvényt előásni, hiába van dugig ott is sok tárolóvágány;
• a lemondott, nem közlekedő személy- és zónázó vonatok úgyszintén parkolnak valahol, és valószínűleg ugyanúgy beállítható lett volna egy-két darab belőlük Csaba felé;
• három órán keresztül nem jön semmi Békéscsaba irányba. Nem hogy mentesítő vonat, de mentesítő vagon se jut az embernek, három vagonba sűrítenek három vonatnyi embert;
• három órán keresztül nem jön semmi, a kispiros mégsem képes 14 percet várni;
• ha egy 100 km-es vonalszakaszon tudom, hogy a vonat el sem indult, akkor nem az indulási idő után kezdem el hülyíteni az embereket pár perc késéssel, majd végül lemondani a járatot, hanem az érkezési idő előtt jóval megmondom a frankót!!! Nincs vonat, kereshető más alternatíva (pl. busz, taxi, haver, barát, rokon, kutya, macska, stb.). Elmehettem volna pl. festeni addig én is.
• LávMáv.

395 km, rengeteg óra, mínusz egy sapka, egy új poszt.