Sokat változott az életem… most éppen repít az InterCity az osztrák határ felé, miközben a laptopon küszködöm ki a pár sort, a néhány gondolatot magamból. De míg régebben inkább rendszertelenül, cél nélkül faltam a vonatkilométereket, jutva addig, ameddig nem dobott le a kalauz, vagy mikor már nem ment tovább a vonat, most békességben nézek ki a fejemből, zsebemben a megrendelőm által kifizetett menetjegy, és pénzt keresni megyek. Közben meg nagy eleganciával kidobom a gépet, a pótbillentyűt, és próbálom a fél órája készült Keletiben lőtt vonatfestményes képeket feltenni „A közösségire”… aztán mire ennyit írtam és küszködök az internettel, már Tatabányán nézegethetem a deres-jeges tájat a félfűtött fülkében.

Nem sokszor ültem gyerekként az „álomvonaton”, ahova nem nagyon lehetett jegy nélkül felkerülni. Az első alkalom valamikor 1995-ben volt, mikor állat nagy hó esett, és megadurván bedöglött a vonatközlekedés. Amint kiértem Budapest-Zugló állomásra, a késett vonatok szó szerint sorban álltak a Nyugatiig… egy InterCity állt épp a sor végén, így egy életem, egy halálom elven gondoltam nem érdekel, felülök. Legfeljebb ledobnak és a következő piros lámpánál leszállok… de nem kellettem senkinek, így olyan másfél óra múlva be is értem a Nyugati pályaudvarra. Az élmény, az emlék megmaradt: igen, blicceltem Intercity vonaton is…A második és harmadik Intercity-utazás Budapest és Fertőszentmiklós között esett meg, oda-vissza. A sztori valahol ott kezdődik, hogy a koleszban a szobatársaim tanév elején, ismerkedés gyanánt eljátszották, hogy melegek. Elég kellemetlenül éreztem magam az első pár napban, aztán kiderült, hogy nem azok, csak poénkodtak… fiatalok, bolondok… idővel azonban az egyik mondta, hogy ő bizony mégsem viccelt… szerencsére idejekorán közölte velem, hogy nem vagyok az esete, innen kezdve már béke volt. A srác eléggé el volt eresztve anyagilag, mindig meghívott magával diszkóba, zabáldába, moziba… persze az ilyenekre ragadnak az emberek… J egyszer megálmodta, hogy menjünk hozzá, disznóvágás lesz a mamánál, nézzük meg, milyen az vidéken. Fizette hát az utat-nekem többszörösen, mert a diákigazolvány nem volt nálam, így mindkét irányba megbüntettek… 

Ennyit a hiperszuper vonatokkal kapcsolatos emlékekről… azóta többször voltam már InterCity-cuccon, de nem nagyon emlékszem rá, hogy én választottam volna a vonatokat. Általában a megrendelők fizetik, máskülönben nekem jó a személyvonat is… egyszer feljutottam egy RailJetre, ott valamiért saját zsebes volt az utazás, de már nem tudom, hogyan sikerült feladnom az egyszerűségre való törekvésemet és több pénzt kiadni egy utazásért (mondjuk valószínű valami vonatcsatlakozással kapcsolatos oka volt).

Ahogy suhan a táj, jó sok emlék feltör. Az út elején, még Lágymányosnál volt egy tökre jó hangfogó rengeteg jó rajzzal. Párszor voltam ott a nyálamat csorgatni a különböző ezerszínű Banx, Epos, Rask, Indx, Icra cuccoknál… egyszer valami BR-es srácokkal is találkoztam ott, kb. ’97-ben (bár ennyi év után már mindegy, úgyse tudom pontosan). Nagyon felkapott hely volt, sűrűn kerültek fel a jobbnál jobb holmik. A vonatok jöttek-mentek ezerrel, mindig ugrálni kellett; oda kellett figyelni, mikor nézed be a rajzot. Mostanra eléggé ellaposodottnak tűnik a hely, főleg hogy a felület is kicsit átalakult…

Budaörsön volt egy kutya helyzet, mikor Herceghalomtól csak idáig jött a tehervonat, amit elkaptam, méghozzá valahova a szélső vágányra állt, ahol pár vagononként biztonsági őrök fogadták a vonatot. Feltehetően ők is meglepődtek, hogyan kerültem oda, én meg olyan hatalmas menekülést vágtam le, hogy mai napig se felejtem el…

Biatorbágyról indult egy másik tehervonatos utazásom. Több órát vártam kora este az állomáson, hogy a kiszemelt tehervonat meginduljon Győr felé, és gyorsan felkapaszkodva ilyen módon spóroljam meg az útiköltség egy részét… az osztrák határ felé igyekeztem, aztán valami kis helyen Győr után szálltam le (Enese), onnan sétáltam rengeteget az éjszakában. De összegezve sok pénzt megspóroltam így (tehervonatozós kalandozásaim Tehervonatozás címmel íródtak meg korábban).

Bicskén az állomás közelében valami régi többemeletes lakatlan ház tetejére másztam fel olyan 2004 környékén, hogy csináljak egy rajzot. Kb. arra emlékszem, hogy nagyon nehezen tudtam felmászni valami vaslétrán, és a szomszéd kertben kinn kapálgattak az emberek, úgyhogy volt miért bújkálni… szépen rá lehetett látni az állomásra is, de igazság szerint sose szerettem az olyan helyeket, ahonnan nem lehet menekülni. Nem is tudom, minek mentem fel, bár fiatalként az ember sok hülyeséget megcsinál. Meg hát van, aki nem is nő fel… 

Szárliget mellett nagyon sokáig tudatlanul suhantam el. Ugyanis az itt kiágazó iparvágány egy régi kerítetlen épülethez vezet, ahol időnként készülnek új rajzok, tehát működik a hely. Valahol a neten olvastam róla, nézegettem a képeket és tervben volt, hogy elnézek, de aztán ez elmaradt. A vonatról is szépen látszik télen, most épp egy nagy CO2 vigyorog a sínek felé.

Tatabánya azért kellemes így emlék szempontjából, mert viszonylag sűrűn kerültek fel új rajzok a mai napig se tudom hegy legál-e falra, így volt némi változatosság a szürke hétköznapokban. Mikor sűrűn mászkáltam errefelé, JBF-THA-TMC vonatok szaladgáltak, jellemzően ők festettek erre a falra is, nem is rosszakat… de ez természetes is, akkoriban még a minőség volt a domináns a mennyiség mellett, és senki nem magyarázkodott, hogy ami toy, az valójában tök jó. Voltak stílusok, sőt mindenkinek megvolt a maga stílusa, és nem egyen holmik készültek vonatra-streetre-legálra… hát ja, ez hiányzik nekem legjobban a mai graffitiből. Mindenesetre két-három újabbnak tűnő rajz van.

Tatán egyszer állt egy többvagonos szerelvény a raktár mellett. Egyik nap még teljesen egyenkék, legközelebb mikor láttam még ott állni, már színesebb volt… egyszer pont úgy jött ki a lépés, hogy le kellett szállnom és a következő vonatot megvárni, akkor nézegettem az állomással szembeni oldalon a falon az egyre több és színesebb rajzokat. Most nem is néztem ebben a ködös időben, hogy van-e új holmi, de majd talán visszafele világosban jövök… sőt jó lenne a tatabányai helyet is befotózni.

Ács-Komárom között éveken keresztül előfordult, hogy a Duna áradása miatt csak az egyik vágányon közlekedtek a vonatok, akkor is lépésben. Valahol félelmetes volt, hogy ülsz a vonaton, a Duna meg majdhogynem nyaldossa a sínszálakat… Szolnok-Szajol között volt még sokszor ilyen flash.

Komárom közelében volt egyszer (illetve hát többször) punk-rock fesztivál, én okos meg kitaláltam, hogy elmegyek megnézni. Persze az utolsó vonattal, általában akkor elég korrekten lehetett bliccelni… a kalauz egyszer végigment, aztán nem is jött többet, azért ő is ember és elfárad a nap végére, nem szaladgál összevissza ész nélkül. A sztori röviden annyi volt, hogy leszálltam Komáromban, mentem a fesztivál helyszíne felé éjszaka a semmiben. Kb. 13 kilométert gyalogoltam… megtaláltam a helyszínt, a kapun kis cetli hirdette, hogy a helyszín megváltozott, és Komáromtól a másik irányba kell menni 8-9 kilométert. Ott voltam a semmi közepén éjszaka, nem tudtam, mi hol van, hát gondoltam akkor visszasétálok, legalább az út ismerős lesz ebben a nagy ismeretlenben… reggel meg nyomás a másik irányba, megtaláltam a bulit. Bejutni nem tudtam, így vissza Komárom és Pest… sok idő, energia, utazás a semmiért, de ha száraz és meleg az idő, az ember el tud lenni.

Nagyszentjánosról írtam már korábban ("Szökésben" című írás). Ez az a hely, ahol egyszer csöveltem nappal az állomáson, mikor 1998-ban megszöktem otthonról… és ez az a hely, ahol a megrendelővel le volt zsírozva, hogy a munkámért cserébe kifizeti az itt vásárolt projektort. Leutaztam 300 kilométert, megvettem a gépet, hogy másnap akkor festés, aznap el is indultam a helyszínre, megrendelő meg eltűnt, fel se vette a telefont... nem voltam nagyon ideges, csak egy kicsit (ez a bukta is megírva vagyok a "Megrendelők elképzelései és hozzáállásai" posztban).

Győr volt az egyik állomása az előbb említett otthonról elszökésnek. Nagy reményeket fűztem hozzá, hogy valami termálfürdőbe belógva tudok végre mosakodni, aztán végül az lett a dolog vége, hogy két hétig nem tudtam lefürdeni (akkor is csak otthon, mikor a rendőrök elkaptak és kiadtak a szüleimnek). Aztán meg ott volt a 2001-es nagy festőparti is, amiről szintén írtam már (Győr - Az igazság)… eltűnt rengeteg kanna, aztán ránk akarták verni, hogy mi loptuk el. Miközben ott aludtunk a helyszínen a füvön… 

Enese nevű helyet említettem fentebb, itt szálltam le a Biatorbágyon megfogott tehervonatról, és sétáltam az éjszakában tizenvalahány kilométert az osztrák határ felé. Aztán egy kb. 15 km-es jeggyel jutottam el a célomig, szóval összegezve olcsón eljutottam Pestről… útközben volt egy olyan történet, hogy mivel nem volt semmi tápom, éheztem is kicsit, és egyszer a főút közepén találtam egy becsomagolt szendvicset. Nem tűnt romlottnak, hát jól meg is ettem… vannak dolgok, amik megmagyarázhatatlannak tűnnek, pl. a semmi közepén pont akkor találsz az úton egy zabát, mikor éhen akarsz halni, nem gondolnám, hogy csak úgy, ok nélkül történik.

Csornán csak nemrég jártam, akkor is egy megrendelésnek köszönhetően. Mániákusan arra hajtok, hogy az ország összes vasútvonalát beutazzam (most tartok kb. 70%-nál); ha nem lennék ilyen hülye, valószínűleg Csornán még a lábamat se tettem volna le. De itt szálltam át Hegyeshalom felől Sopron felé, így az a vonal is pipa lett.

Fertőszentmiklóson volt a gazdag gyerek és a mamánál a disznóvágás. Sose voltam előtte ilyen helyen, nem vettem részt ilyen rituáléban, de azt hiszem ez az egy bőven elég is volt érzékeny kis lelkemnek. Amúgy se szeretem a vért. Mindenesetre jó pár érvényes fővizsga nélküli GYSEV-vagon áll most itt letárolva, egy részük szépen meg is munkálva.

Sopronban, ezen vonat végállomásán pedig kétszer voltam. Egyszer mikor a gazdag srác apja lepattintott minket, mert valami nővel volt dolga éppen, betett minket a Sopron Plázába (nem tudom, ez-e a neve), hogy nézzünk meg a moziban valami filmet. Előtte jól bezabáltunk, én meg olyat hánytam a moziteremben (és olyan szépen lapítottam utána…), hogy örök emlék maradt. A második eset meg akkor volt, mikor egyik vágánytól átsétáltam a másikra… talán Győr felől jöttem és átszálltam Szombathely felé, mert akkor még az a vonalszakasz se volt meg a gyűjteményemben. Remélem egyszer körbe tudok nézni ott greffügyben is.

Hát, röpke kis emlékek ezen a rövid úton… gyerekként szinte rácsodálkoztam, milyen jó is az InterCity, hiperszuper, gyors, minőségi… ma meg ki vagyok akadva, hogy olyan dolgokért drágább, ami alapból járna egy fizető utasnak. Normál színvonal, pontos menetrend, működő wc, fűtés, klíma, rendes utastájékoztatás, na meg az internet (ami elég kutya így a mai tapasztalatok alapján). A Budapest-Győr(-Hegyeshalom) vonalszakasz talán az egyetlen az országban, ahol lehet zúzni 160km/h sebességgel, és ahogy néztem nemrég a menetrendet, a gyorsvonatokat szépen ki is vették. Azaz aki nem siet és nincs elég pénze, illetve nem utazik messzire, az döcöghet személyvonattal, a többiek pedig IC-zzenek plusz pénzért. Érdekes üzletpolitika. A normális, rendes szolgáltatásért fizess többet, ami meg sok esetben hulladék… azért is fizess sokat.

Amúgy meg nem is tudom, mi értelme az InterCitynek pl. a Budapest-Szeged, Budapest-Békéscsaba vonalakon, ahol van gyorsvonati rész is a vonatban, tehát ahogy régen a gyorsaság, a kevés megállás szólt az IC mellett, ma már itt ez pont nem. Plusz pénzért le tudok ülni, állat. Csakhogy a gyorsvonati pótjegyet is megvesszük, és azzal nem mindig tudsz ücsörögni… tudatos okosság ez, mondom én. Sebaj, lávMáv.