Általában akkor kaparok valamit, amikor már este van, alszik mindenki, én meg őrzöm itt az álmokat, mert mindig van valaki ,aki a legváratlanabb pillanatban felsír és felveri az egész házat... így őrzöm a nyájat és segítek asszonykámnak, hogy többet tudjon pihenni, mert azért kemény is tud lenni az élet gyerekekkel.

Sokáig méláztam azon, kimenjek-e a jamre vagy sem. Biztos jó a hangulat, de nem vagyok az a típus, aki szeret ilyen helyeken pörögni meg azt nézni, hogy mások mit és hogyan festenek... vagy festek és megyek, vagy nem festek és maradok a fenekemen, nem utazok oda-vissza közel tízezer pénzért, hogy bámészkodjak. Amúgy pont nem sokkal előtte elköltöttem ezt az összeget, de akkor legalább volt festés, tehát lényegében megérte... de nézőként nem lett volna ez így üzlet, így hát otthon maradtam és informálódtam az esemény kapcsán.

Az első döbbenet az volt, amikor megláttam a meghívottak névsorát. Te jó ég. Montana, és milyen emberek voltak meghívva... csak pislogtam, mert sírni már nem tudtam volna rajta. Ennyire alja lett a dolog...? Oké, kell a sokszínűség meg a biológiai sokféleség, de ha már egy nevesebb jam van, lehet olyan neveket és stílusokat kellett volna elhozni, amik és akik azért megérdemlik a figyelmet. Ráadásul azon sem lett volna rossz elgondolkodni, hogy kifelé mit mutatunk: hogy a graffiti egy értelmetlen ákombákom hobbi, vagy tudunk vele újat, művészit bemutatni, előállítani... nekem az utóbbi egyre komolyabb szempont lett az utóbbi években: hogy a graffitit ne a vandálkodás oldaláról mutassam be, hanem hogy lehet vele értéket teremteni, közvetíteni, és nyitni a kívülállók felé. 

Na mindegy, hát meg kell szokni, hogy változik a világ, változnak az emberek, egyre lazábbak a kötelékek. A stílusok sok esetben egyre gázabbak, mert manapság ez megy, tán már divatból... viszont kifelé mit akarunk mutatni, vagy akarunk-e egyáltalán? Mert ha igen, akkor nem mindegy, hogy mit...

Régen jameken olyan embereket, olyan stílusokat hívtak, hogy az emberek, a kívülállók is csak pislogtak, Egy kicsit beleláttak, beleláthattak abba, hogy hoppá, ez nem csak irkafirka, hanem lehet valami több is, ha megfelelő helyet biztosítunk neki.... és volt, hogy adódtak újabb és újabb lehetőségek, amikkel aztán lehetett is élni. Most nem tudom, mi jött le az emberekben ennek kapcsán, bár a HírTV-t leszámítva nem találkoztam más helyszíni tudósítással. Igaz, akkoriban minden jamen kb. ugyanazok festettek, nem lehetett csak úgy bekerülni, baráti-haveri alapon ment a dolog (mondjuk ez most is felmerült bennem), de azért igyekeztek a srácok normális cuccokat készíteni...

Lehetett nevezni jó pár helyre, ez frankó volt. Ennek kapcsán bekerültek olyan nevek, emberek is, akik ki tudja, honnan jöttek, hova mentek, de egy részük nem alkotott maradandót... ennyire kevés a hazai graffitis manapság? A meghívott + első körben nevezettek között kb. 5 ember volt, akinek a munkáját értékelhetőnek tartom. 

Aztán jött a ráadás nevezés, na itt azért előkerültek olyan nevek és olyan cuccok, amik megérdemlik a pislogást. Valahol elgondolkodtató, hogy vajon direkt, vagy véletlen, hogy a hivatalos legálhoz képest az alkalmilag festhető felületeken jobb rajzok készültek, mint a gyári legál részen...? No de sebaj, durván 12 munka született, amire végülis rá tudtam bólintani (jó, alapból magas a mérce nálam, mert egy elkényeztetett kölyök vagyok, aki PNC, HOHI, MRC cuccokon nőtt fel). Valahol tetszett is, hogy a jam talán másnapján Grino már kiment valami stílust csinálni a káosz-rengetegbe... :) 

Ne bántódjon meg senki, de a rajzok színvonala szerintem elég alacsony lett így összességében. Tudom, hogy nem könnyű egy ilyen eseményt megszervezni és lebonyolítani... jónéhány éve nekem is lehetett benne részem. Jött az ember, azt mondja, itt a felület, itt van pályázati forrásból negyedmillió, legyen valami. Oké, elkezdtem gondolkodni, ki jöhet szóba, összeszedtem azokat, akik emberileg és festésileg is tökre okék-minőségi rendezvényt akartam minőségi graffitikkel, graffitisekkel. És mindenkinek jó volt, mindenki elégedett volt és így ennyi. Nekem alap, hogy ha csinálok valamit, akkor a legjobbat hozzam ki belőle... ezt így a jam kapcsán nem éreztem ki teljesen.

Lezárásként a zsűri értékelte a legjobb alkotásokat. Hát én azt se tudtam hirtelen, mit kezdjek magammal... egy különdíj és három díjazott. Te jó ég. Nálam egyik ütötte meg a lécet, de nem is olyan erősen, hogy leverje... szerintem a halálomig se fogom tudni feldolgozni, hogy mi történt az emberekkel. Hogy miért a gagyit kell erőltetni. Miért az a jó, miért az a menő. Hogy mi történt a magyar graffitivel, graffitisekkel. Hova lettek a stílusok??? Illetve ha vannak is, miért nem azok nyernek ilyen rendezvényen? Annak idején aki ilyen cuccokat csinált, minimum toy kategória volt, esetleg jól meg is verték érte. Stílustalan, igénytelen holmik sora, ez a Filatorigát... a jam előtt, és bizony a jam után is. Remélem sok Grino támad fel poraiból, és nem ad lejjebb a minőségből...

Lehet hőzöngeni, hogy akkor menjek és fessek jobbat. Oké haver, kimegyek. Hidd el, ugyanolyan toy vagyok, mint... khmmm... szóval nincs stílusom, soha nem vagyok elégedett a cuccaimmal. De egy minimális szépérzékem talán megvan, hogyha egyszerű betűket csinálok, azoknak is meglegyen a lendületes formája, az aránya, a kinézete. És ne úgy nézzen már ki a szett, mint egy óvodás holmi... ötlettelen, falrahányt, értelmezhetetlen valami. Ha valami toy, nehéz szépíteni, sőt felesleges is. De persze ez mindig örök kérdés marad...

Minden elismerésem Bálintéké, akik megcsinálták ezt a cuccost, remélem nem voltam gátlástalanul bántó vagy sértő. Se velük, se a nyertesekkel szemben. De amikor ilyen nevek, mint Mone, Sire, Time (MST:))és még sok hasonló emberke tényleg odateszi magát, megcsinálja rendesen a rajzát, hogyan nyerhetnek olyanok, akik... végül nyertek? Vagy csak én nem értem, mi folyik ma a graffiti világában Magyarországon? Vagy már itt is havernak kell lenni, meg kellenek a kapcsolatok, erről szólna ez is?

Sajnálom magamat és minden hozzám hasonlót, akik próbálják a graffiti pozitív oldalát erősíteni az emberekben... eszméletlen harc, mikor próbálod jóra magyarázni azt, ami sok esetben még a legálfalakon is folyik. Szép dolog legálozni, és csúnya dolog legálra egy illegál szintű valamit kitenni.

Nyugodtan fikázzatok, essetek nekem, magyarázzátok meg, ha csak én vagyok a hülye... a főnökömmel tegnap amúgy is összebalhéztam már. :)