Most egy kicsit a megrendelésekről és megrendelőkről írok, amúgy is aktuális.

Miután kezdett kicsit komolyabb (és minőségében jobb) irányba fordulni az életem, s elkezdődtek a dolgos, munkával töltött mindennapok a túlélésért, a graffiti formája is átalakult számomra: nem volt már se kedvem, se időm, se energiám az illegális festészethez, a rendőrök elöli futkosáshoz, bujkáláshoz és a hasonló dolgokhoz. Egy ideig nem fért bele az életembe a graffiti, de aztán csak úgy voltam vele, hogy nem kellene teljes mértékben leállni, főleg ha szeretek festeni, szeretem a festék illatát, és amúgy is kreatív emberke vagyok... így hát elkezdtem a megrendelések irányába fordulni, csináltam saját oldalt, nyomtam a reklámot, hirdetéseket tettem ki ide-oda. Az első évek döcögősek voltak, mostanra azonban már gyümölcsözik, virágzik a gazdaság, és nem tudok minden munkát elvállalni... pár megrendelés sztoriját osztom meg veletek.

- 2012-ben találtam rá Miklósra, aki elmondta, hogy a barátnőjének szeretne egy meglepetést készíteni, ami annyit jelentett, hogy fessem ki az asszonyka nevét valahova. Azon belül pedig Magyarországon öt település valamelyikére. És persze mindegyik tőlem 350 km távolságra, de legalább majdnem egy kupacban... Miklós elutalt egy kis pénzt, így hát útra keltem. Irány az ország másik fele, szálláskeresés, az öt falu végigjárása gyalog, kilincselés, csengetés, hirdetések szórása, polgármesterekkel való konzultáció, hogy ugyan már hova lehetne festeni. Négy nap alatt elutaztam meg vissza, megvolt az öt település, hagytam hirdetéseket a postaládákban, lefotóztam a szóba jöhető felületeket, s végül egy vállalkozó telephelyén találtuk meg az ideális helyet, amiért külön még fizettünk is. Szerződéskötés, egy évig kinn kell lennie a rajznak, oké. Egy hónap múlva újabb utazás, több napig tartó kivitelezés, hazautazás... Miklós korrekt volt, minden költségemet állta kezdve az utazástól a szálláson, a festéken keresztül az ételig-italig. Mai napig ő volt a legjobb megrendelőm.

- Talán 2013-ban jött egy telefon Esztergomból. Az elképzelés szerint sok pénzért le kellett volna utaznom, és éjszaka mindenféle házfalakra Fidesz-gyalázó szövegeket festeni... érdekes elképzelés, mindenesetre megmondtam, hogy az illegál nem téma... :)

- Tolnában voltam egy iskolánál 2014-ben, a belső betonfalra kellett kiírni az iskola nevét valami figurával. Lementem, a festék már ott várt, igazgató úr bekészítette a csokit, ásványvizet... a bejárat előtt aludtam egy tornateremből kihozott matracon, vidám és hangulatos éjszaka volt.

- 2014-ben Jász-Nagykunban voltam egy fürdőnél. Előzetesen le volt beszélve, mit kell festeni, összeállítottuk a színeket, amit a cég megrendelt, így nem kellett cipekednem. Két óra alatt odaértem a jó öreg tömegközlekedéssel, megmutatták a helyszínt, ahova festeni kell, majd a hotelszobámat... kaptam két napi reggelijegyet is. Aztán a megrendelő segített a felrajzolásban is... 

- 2015, Budapest: egy cég telephelyén kellett egy logót festeni, ami egy kicsit elhúzódott. Nem volt kedvem hazamenni éjszakára, hát ott hagytak, az irodában aludtam... maga a munka nem volt különösen emlékezetes, a cég logóját kellett méretarányos nagyításban kifesteni, bár jól elvoltam vele. Inkább elgondolkodtató, hogy amilyen emberkék vannak a mai világban, és mégis ott merik hagyni az irodát egy vadidegennek... ugyanígy jártunk kb. egy hónappal ezelőtt, amikor egy családi házat hagytak ránk. Nem félnek az emberek? 

- Tavaly volt egy nagy bukta. Meg volt beszélve a pesti megrendelővel, hogy akkor megcsinálom a munkát, egy projektor lesz az ára. Rábólintott, kiválasztottam a gépet, lementem érte Győrbe, megvettem harmincezer forintért. Pesten megvettem a festékeket is, pont zárásra estem a boltba. Le volt zsírozva, hogy akkor 2 nap múlva mehet a buli... egy autós képet kellett festeni. Aznap hívom az embert, elindultam már, nem veszi fel. Hívom, hívom, mondom addig nem szállok fel a vonatra, míg nem sikerül elérni... és nem sikerült, úgyhogy projektor nálam maradt az útiköltséggel, a festékeket meg eladtam kicsivel olcsóbban. Sajnos vannak ilyenek is. 

- Győr-Mosonba mentünk egy régi-új italozóhelyre. A tulajdonos szét akarta festetni az egész helyet, annyi volt az összes megkötés, hogy jó színes legyen. Nem tudom, végül mennyire volt elégedett, de alaposan rommá zúztuk neki a helyet... a színekkel nem volt probléma. Talán a második legjobb megrendelésem volt, mert lényegében azért fizettek, hogy teljesen szabadon, kötetlenül szétfújjunk egy hatalmas helyet... emellett etettek-itattak, és még aludni is tudtunk a külföldön tartózkodó tulaj lakásán.

- Tavasz, Budapest. Egy kocsmába mentem, megbeszéltük, mit kell kifesteni, hány négyzetméter, mennyi festék és pénz lesz. Egyezés, munkához állás - a GoPrót beizzították, hogy videó lesz, aztán végül nem sikerült összerakni a cuccot, mindegy. Elkészült az igényeknek megfelelő munka, aztán jaj, még ide egy kis ezt, ide egy kis azt, oda még egy felirat... mondom jó, futja még a festékből. A végén pedig mondom az emelt összeget, jött a hüledezés, hogy hát nem ennyi volt megbeszélve - mondom, a munka is nagyobb, mint amit megbeszéltünk... ráadás, hogy utána látom az oldalukon, hogy ott pózolnak a munkám előtt olyan beállásban, mintha ők festették volna. Vannak arcok.

- kedvencem évtől, évszaktól függetlenül 1: ráírnak az emberre, hogy ez meg ez kellene ide meg oda meg amoda, megírod a várható költségeket, és szó nélkül eltűnnek. Se helló, se bocs, az sok, se oké, gondolkodok rajta - fogják magukat és sicc. Én meg persze elfelejtem, meg sokszor kinőttem már abból, hogy minden ember után rohangáljak.

- kedvencem évtől, évszaktól függetlenül 2: megtalálják az oldalt, és küldenek egy kérést - vagy hogy hol vagy található, vagy hogy milyen áron dolgozol. Most ha én akarok valamit, akkor írok egy üzenetet, és megtudom, amit akarok. Megrendelés szempontjából mindegy, hol lakik az ember, mert ha megéri, úgyis elmegy az ország másik felére is, az ár meg olyan, hogy ahhoz tudni kell, ki mit akar, azok alapján tudok kalkulálni. Sokan idáig se jutnak ezek szerint.

- kedvencem évtől, évszaktól függetlenül 3: magánszemély Rád ír, hogy van egy fala, lehetne rá festeni. Megkérdezed, mennyit szán a munkára, miben tud segíteni, erre nincs pénze, nincs festéke; úgy gondolja, hogy tök jó fej, amiért lehetőséget biztosít számodra. Úgy van vele, hogy ő csak a falat adja, tökre jó fej, te meg vidd a saját anyagodat (amit valószínűleg nem ingyen szereztél, ha meg mégis, akkor már inkább oda fújod el, ahova akarod), és azzal festegess. Ennek megfejelése, mikor még meg is mondja, mit szeretne - az ilyen emberekkel tényleg nem tudok mit kezdeni, hogy mégis hogyan gondolkodik. Persze néha jófejségből megszánom az ilyet is, hátha jó reklámot csinál a későbbiekben.

- kedvencem évtől, évszaktól függetlenül 4: elmész, megcsinálod a munkát, rendezitek a dolgot, mindenki boldog. Annyit kérsz, hogy azért küldje el a fotókat a készülő és kész munkáról... nem tudom, hányszor kértem ilyet (lassan le is szokok róla), tízből egy ember megteszi.

Milyen az ideális megrendelő? Felhív, elmondja, mit akar, elmondod a várható kivitelezési költséget, megegyezel vele, biztosít mindent, ami a munkavégzéshez kell. Odamész, elő van készítve a felület (nem Neked kell kapargatni a lehulló vakolatot), ott vannak a festékek, van minden, amit kértél. Megkérdezi, mire van szükséged, aztán nem lábatlankodik, hanem elmegy, csinálja közben a dolgát (vagy a szendvicsedet), de ott marad a közelben, ha mégis kellene valami. Megcsinálod a cuccot, átbeszélitek, kifizet, aztán pár nappal később küldi a képeket... ilyen emberekkel lehet és érdemes dolgozni, aki partnerként kezel, és megbecsüli a munkádat. A többivel nem biztos, hogy érdemes foglalkozni.