Az egyik honlapon futottam bele egy olyan, számomra igazán érdekes kérdésbe, hogy miért van kevesebb összefestett vonat napjainkban, mint régebben? Gondolataim ezzel kapcsolatban.

Természetesen tévedés lenne azt hinni/gondolni, hogy napjainkban már el-eltűnt a graffitis réteg, hiszen ha nyitott szemmel járkálunk, láthatjuk, hogy ma sem feltétlenül tisztább a környezetünk, mint korábban. Vannak ugyan próbálkozások a tisztántartásra; valljuk be, inkább kevesebb, mint több sikerrel... a graffitiseknek (pontosabban a nagyobb részének) semmi sem szent. Nem számít, ha új, ha tiszta, ha frissen festett - csak az van szem előtt, hogy minél több helyen ott legyen a szignó. Téves elképzelés, hogy az új, modern, hiperszuper járművek puszta látványa is megakadályozhat egy graffitist annak összefestésében, hiszen csak a felületet, az új lehetőséget látja mindig mindenben, és nem számít se az újszerűsége, se a frissen festettsége, a tisztasága. Összegezve tehát önmagában attól, hogy sok helyen modern szerelvények rohangálnak az országban, még nincs kevesebb vonat-graffiti, hiszen általában nem számít, hogy régi vagy új - a lényeg, hogy felület.

Várhatunk-e esetleg bármit attól, hogy szigorúbban őrzik a szerelvényeket, kamerákkal, biztonsági őrökkel, esetleg kutyákkal? Elméletileg lehetne némi visszatartó ereje ezeknek, de gyakorlatilag nincs. Nincs olyan őrzési technika, ami mellett ne lehetne 2-3 perc alatt felfesteni valamit a vonatra (sok esetben nem is kell ennél több idő), mivel a biztonsági őr nem fog álldogálni egész éjjel egy-egy szerelvény mellett. Vagy körbe-körbesétál, ami nagyobb állomások esetében több szerelvényt jelent, ezzel párhuzamosan nagyobb köröket kell lesétálni, s mire megtesz egy kört, már ott is lehet a friss rajz. Vagy megunja a körözést alapból, és nem foglalkozik az egésszel, vagy mert esik az eső, fúj a szél, ocsmány idő van, és úgy gondolja, neki nem ér annyit az egészsége, hogy kockáztassa pár hülyegyerek miatt. Ha meg úgysem történik semmi, nincs semmi mozgás, még inkább elunja a dolgot, tehát előbb-utóbb besétál az őrbódéba vagy felszáll a vonatra, és vagy elalszik, vagy nem. A lényeg, hogy értelemszerűen nem várhatjuk el senkitől, hogy egész éjszaka sétálgasson, hallgatózzon a vonatok között, főleg ha nincs semmi mozgás (mert mondjuk nincs is senki 10 km-es körzetben, vagy mert épp a bokorból figyelik a srácok a mozgást). Ha pedig nincs állandó (látható) őrzés, a graffitisek akcióba lendülnek... némiképpen más a helyzet, ha két-három őr mozog együtt, de ez is kb. csak annyival másabb helyzetet eredményez, hogy beszélgetéssel ütik el az időt az őrhelyen vagy a vonaton. Kutyás őrzés inkább a teherpályaudvarokon fordul elő, ahol kézzel fogható értékeket kell őrizni, de ilyen helyen általában nincs személy- vagy gyorsvonati tároló... tehervagont meg lényegében ott fest az ember, ahol akar, sokszor a semmi közepén állnak a tehervonatok. Ami pedig a kamerakérdést illeti, 2-3 perc alatt nem fog senki odaérni a kamerafigyelő boxból az esemény helyszínéhez, amennyiben valaki éppen nézi is az élő adást. Ha pedig csak felvétel megy, akkor meg mire visszanézik a filmet, az emberke már kialudta az éjszakai akciót... és természetesen az arcot takaró maszk elengedhetetlen, úgyhogy még nehezebbé válik az "Ismerj fel!" - móka. Önmagában tehát szerintem a fokozottabb őrzés nem oka annak, hogy kevesebb vonatfestés látható napjainkban. A füvezős, drogozós ember is megtalálja a lehetőségeket, pedig ő is eléggé tilosban jár... és arról se feledkezzünk meg, hogy rengeteg egyéb bűncselekmény történik kamerák közvetlen közelében is, szóval nem igazán tudok hinni ezek visszatartó erejében.

Néhány éve változott a büntetési tétel graffitizés esetében; akit rajtakapnak, hogy fest/firkál, egy év börtöntől indul. Az elképzelés az volt, hogy ez majd kellő visszatartó erővel bír, és elrettenti az illegálisan tevékenykedő vagy tevékenykedni kívánó művészlelkeket. Csak éppen az maradt ki a dologból, hogy aki több éve benne van a graffitizésben, azt nem fogja gátolni a feje fölött lógó börtönbüntetés. Aki pedig éppen csak elkezdené a festést, a haveri környezet úgyis belerángatja minden hülyeségbe, kezdve a dohányzástól az alkoholon át a drogokig, és akkor miért pont a graffiti maradna ki, amit nem büntetnek jobban, mint a drogozást...? A másik dolog pedig az, hogy a törvény szigorítása óta nem egy graffitis ügy volt, aminek felfüggesztett szabadságvesztés lett a vége, csakúgy, mint korábban... tehát elmondható, hogy aki bukik, nem feltétlenül a börtönt kockáztatja, így pedig minden marad(t) a régiben - névleg változott, gyakorlatilag nem a tétel.

Attól, hogy nem látunk sűrűn összefestett vonatokat, még léteznek, és készülnek (érdemes hazai graffitis oldalakat nézegetni, és kis szerencsével azt is láthatjuk, hogy a rengeteg pénzbe került Alstom-metró is össze lett festve a kelenföldi garázsban). De mivel annak idején csatlakoztunk az Európai Unióhoz, többek között valami tisztasági törvényt vagy szabályt is be kell tartanunk, ami arra irányul, hogy a vagonoknak (legalább kívül) tisztának kell lennie, így igyekeznek levakarni a design-festéseket. Nem úgy, mint 10-15 éve, amikor hosszú szerelvények rommá voltak fújva elejétől végéig, sokszor tetőtől talpig... a takarítás pedig annyiban kimerült, hogy az ablakokról lemosták a festéket, hogy legalább ki lehessen látni, de a vagon többi részén akár évekig megmaradt a rajz (és maradványa). Ma már azért nem látunk annyi vonatfestést, mert ha alapból valóban kevesebb is készül, de azt a keveset is igyekeznek levakarni még forgalomba állás előtt, hogy minél kevesebb ember szembesüljön az őrzés hiányosságaival...

A graffitit nem lehet megállítani. Sem törvénnyel, sem kamerával, sem őrökkel. Sem közneveléssel vagy festékvásárlási korlátozásokkal... mindig lesznek lázadók, akik kilógnak a sorból, a rendszerből, és a maguk útját járják - amiben az is benne van, hogy kijátsszák a korlátozásokat, az akadályokat. A graffitis egy életművész, aki sok esetben megállíthatatlan... és talán soha nem is fogja tisztelni az újat, a tisztát, a szépet.