A napokban szembejött velem egy honlap, amin gagyibbnál gagyibb magyarországi graffitik szerepeltek; az oldalnak kb. pont az volt a lényege, hogy a "gyengén teljesítők" cuccai szerepeljenek egy kupacban. Nem az volt a borzasztó, hogy egy ilyen gyűjteményt néztem végig (hiszen valljuk be, mindenki elkezdte valahol), sokkal inkább az, hogy több esetben is fiatal fiúcskák pózoltak nagy keményen a cuccok előtt, persze középső ujjaikat erősen használva. Itt egy kicsit el kellett gondolkodni dolgokról.

Amikor 12-13-14 stb. éves gyermekek nekiállnak graffitizni, akkor egy kicsit meg kell állni. Mi is a graffiti? Divat? Ártatlannak tűnő diákcsíny? Vagy egy olyasvalami, amivel menőzni lehet a haverok, kiscsajszik előtt? Ebben az - éretlen - korban már kell valami, amivel vagánynak tűnünk, amivel kilóghatunk a társaink közül? Ebben a korban van-e már bármiféle rálátásunk a graffitire? Pl. hogy nem rondítunk bele mások munkáiba? Nem rohangálunk az utcán gyengébbnél gyengébb illegálokat gyártva? Van-e már bennünk bármiféle felelősségérzet, hogy a dolgoknak, az illegális festészetnek, sőt más rajzába való belerondításnak is következményei vannak? Hogy nem divatozni kell, hanem minőségi cuccokat gyártani? S vajon hol vannak a szülők, akik ennyire nem veszik észre, hogy szeretett gyermekük hogyan kerül bele az éjszakai világba, s hogyan csúszik le egyre jobban? S nem félnek ezek a picúrok, hogy akár rendőrök is megtalálhatják a róluk festés közben feltöltött fotókat?

Igen, mi is, így én is elkezdtem valahol. Valamikor. 15 éves voltam, amikor az első filctollammal az első szignókat felhelyeztem félreeső, majd kevésbé félreeső helyekre. Egyre inkább magával ragadott ez a hév, ez a szerelem... de nem mentem ki az utcára festeni még jó pár évig. Nem fedtem bele senkibe, mert vágtam néhány dolgot, és volt rálátásom íratlan szabályokra. Nem vertem magamat, hogy graffitis vagyok, hanem igyekeztem sunyiban csinálni. Otthon szigorúan meg voltam fogva, így 17 évesen sem mászkáltam éjszaka az utcán. Nem divatból csináltam, hanem szerelemből. Ja, és nem pózoltam mindenféle rajz előtt, s pláne nem tettem fel interneten közszemlére a bénaságomat. Főleg arccal nem...

Sokat változott a világ... de felnőttünk. A mai kis fiatal graffitis gyerkőckék is felnőnek majd... de nem mindegy, mi van a hátuk mögött, milyen a hozzáállásuk, az értékrendjük, és hogy a graffiti csak egy kis ideig-óráig való divat marad a kis életkéjükben, vagy többre viszik, és pár éven belül ők fogják alakítani Magyarország utcaképét. De mindez kicsiben is megmutatkozik-és minden divat véget ér egyszer. No és persze a "sikeres karrier" eléggé elérhetetlen, ha a profilfotóm pont az, mikor illegált festek...