Egy ismerősöm meghívására utaztunk le az egyik megyeszékhelyre, ahol - talán először - rendőrkézre is kerültem graffitizés miatt...

A legjobb az egészben az volt, hogy az említett ismerősöm egyik ismerősének házibulijára igyekeztünk a megyeszékhelytől valamivel több, mint 10 kilométerrel arrébb lévő kis falucskába. Nem tudom, hogy az ismerős ismerőse valóban meghívott-e minket is a bulijába így ismeretlenül... mindenesetre ez nem derült ki, mivel a 300 lakosú faluban az utolsó busz érkezése után, éjfél körül próbáltuk megtalálni a helyszínt, de olyan kuss volt az egész kihalt környéken, hogy elképzelhetetlennek tartottuk itt házibuli valószínűségét. Tök idegen helyen, a semmi (és a tél) közepén nem tudtunk jobbat kitalálni, nekiálltunk hát visszasétálni a síneken a megyeszékhelyre - útközben havazni is kezdett, hogy még jobb esténk legyen.

Hajnali négy körül értünk vissza, hátunk mögött egy fárasztó éjszakával és jónéhány hóban legyalogolt kilométerrel, valamint egy szolgálati buszjáraton való potyázással. De ha már itt vagyunk, az otthontól távol, hát alkossunk is valamit... 

Épp a városközponthoz közeli egyik kis utcában szignóztuk a falakat, amikor szemből egy kocsi reflektorfénye világított ránk. Futni, menekülni esély se volt, a cuccokat azért lehetőség szerint eldobáltuk. Kocsi megáll, bizony hogy rendőrautó... rendőrök kiugrottak, egyből szétválasztottak minket, elcsattant pár pofon, aztán kihallgatás. Akkor még meglehetősen tapasztalatlan voltam, így kezdeti ellenállásom után hamar be is dőltem "a társad már mindent bevallott, nem érdemes letagadni"-szövegnek. Mit írtunk oda, miért írtuk, miért jó ez, stb. Társam épp egy félbehagyott szignót hagyott a tett helyszínén, így ő csak a két betűjét vallotta be, én pedig félig flegmán, félig bután kijavítottam a félreolvasott-rosszul emlékezett nevemet... nem volt terepszemle, ellenőrzés, hogy hány falat rongáltunk meg, de aztán mivel kellett tanú is a jegyzőkönyvhöz, becipeltek egy közeli boltba, aláíratták velünk, hogy nem bántottak, nem szenvedtünk sérülést (nem téma, hogy előtte a veréstől ömlött az orromból a vér, és az egyik rendőr adott zsebkendőt, hogy ne a kocsit vérezzem össze), végül az alkoholos filcemmel összebarmolták az arcomat, és elengedtek. Az állomáson meg nem győztem lecsutakolni magam, és persze egy szót nem szóltunk a cimborámmal egymáshoz hazáig... én mérges voltam rá, mert köpött, de ő szerintem szintúgy rám... azóta se beszéltünk erről az esetről.

Otthon pár hét múlva hivatalos levél fogadott, be kellett menni az önkormányzathoz, előadni, hogy s mint volt a dolog, meg hogy mennyire megbántam, és többet nem teszek ilyet... mivel feljelentés, anyagi követelés nem érkezett, így csak ejnye-bejnye volt, meg ugye nem kaptam vissza a végül megtalált és elkobzott holmikat (ellenben a társammal...). Aztán pedig egy idő után eljutott hozzám, hogy bekerültünk a helyi lapba: két rendőr pózolt fényes nappal az egyik szignózott falunk előtt... hajnalban elkapnak, nappal pedig visszamennek fotóztatni magukat... nem semmi. Mindenesetre a megbánás nem volt igazi, csak a meglepődés... és a graffitizés ment tovább, nem volt megállás.