Talán 2000 volt az az év, amikor viszonylag sűrűn megfordultam Pécsen (az előtte egyszer sem után egy éven belül háromszor)...

Egyik alkalommal volt szerencsém találkozni helyi fiatalokkal, akik elvittek magukkal egy alaposan kidekorált szórakozóhelyre. Mivel nem vagyok (nem is voltam soha) különösen bulizós, egy idő után ott hagytam őket, és elindultam szállást keresni magamnak (bármilyen elfekvési lehetőséget, amiért nem kell fizetni). Nem vagyok az a fajta, aki kuncsorogni szokott bármi miatt, jobban szeretem magam megoldani a dolgokat, ez által rengeteg féle-fajta helyen töltöttem el már éjszakát... reménykedtem, bíztam Pécsben, és nem kételkedtem benne, hogy találok majd valami alkalmas helyet az alvásra.

Emlékszem, valamilyen buszra felkerültem (persze mindenféle jegy vagy bérlet nélkül), ami aztán egy hegyre vitt fel. Nem ismertem a várost, fogalmam sincs, hogy mi merre van, milyen buszok vannak, merre mennek, de a városrészekkel sem voltam tisztában. Amolyan random utazás volt, mint már sokszor az életemben... a kilátás szép volt, de az áprilisi este még egy kicsit hűvös, különösen egy hegyen, így elkezdtem lefelé sétálni abban a reményben, hogy előbb-utóbb találok valami alvási lehetőséget.

Valami nagyobb parkon haladtam át, még mindig elég nagy magasságban ahhoz, hogy kellően hűvös legyen a késő este és alkalmatlan egy padon fekvésre, így tovább sétáltam lefelé a városba. Végül valahol a belváros szélén figyeltem fel egy építés alatt álló épületre, mely könnyen kijátszható kerítéssel volt körbekerítve. Gondoltam (inkább reméltem), kutya nincs, ha ilyen egyszerűen be lehet jutni... nem is volt, így nekikezdtem, hogy megkeressem magam számára az ideális vackot. Viszont éjszaka volt már, és egy félkész téglaház betonpadlóján feküdni nem volt annyira kellemes, így körbenéztem, mivel lehetne takarózni.

Az emeleten a sötétben megláttam valamit a földön, amiről azt gondoltam, hogy valami értelmesebb holmi, lehajoltam, hogy felvegyem... és majdhogynem megijedtem. Egy ember feküdt ott, betakarózva... nem ébredt fel, aminek eléggé örültem, mert nem is nagyon tudtam volna mit mondani, már ha hagyta volna hirtelenjében, hogy bármit is mondjak... nem tudom, hogy egy egyszerű hajléktalan, vagy esetleg egy biztonsági őr volt, mindenesetre úgy döntöttem, leköltözök egy szinttel lejjebb, a garázsba. Innentől kezdve egy csendes, a fázástól kissé forgolódós éjszaka következett, reggel pedig egy hátranézés nélküli gyors helyszínelhagyás...