Nem is olyan régen (2013. ősz) belefutottam egy fényképes beszámolóba az interneten: egy fiatal kissrác kisétált a budapesti Filatorigátnál található legálisan festhető falhoz, hogy életében először kipróbálja a falra festést. Mivel helyet nem nagyon talált magának (bár lehet, nem is keresett túlzottan), egy nagyon sok éve graffitiző emberke rajzába rondított bele... volt is nagy felháborodás, hogy jön ő ehhez, miért nem tiszteli más munkáját, stb. Engem nem az eset kavart fel, hanem a graffitisek hozzáállása.

1.: ha valaki odáig jut el az életben, hogy szeretné kipróbálni a festést, miért is ne mehetne egy olyan helyre, ahol ezt törvényes keretek között teheti meg? Zavarjuk ki a Nagykörútra, és firkáljon össze egy Combinót, azon gyakoroljon? Gondolom alapból jobban elfogadható az, ha az ember egy festhető felületen próbálkozik, mint egy villamoson - persze a graffitis másképp gondolkodik, neki éppen a kifújt rajz a szent, és szerencsétlen próbálkozó gyerek miért nem egy házfalon próbálkozik inkább, azzal nem árt a graffitis kultúrának...

2.: egy legálisan festhető felületnél vállalni kell, hogy a rajzunk nem lesz ott a végtelenségig: valaki úgyis le fogja fedni/festeni, pont mert törvényes keretek közötti alkotásra van lehetőségünk. Nyilván rosszul esik, ha a sok idő-, energia- és pénzráfordítással készült munkánk eltűnik, de semmi sem örök, és egy ilyen falhoz így kell odaállni. Nem nagyon fognak válogatni az alkotó kollégák, kinek a rajzát festik le egy legális falon (leszámítva persze a baráti, haveri köröket), főleg egy teljesen kezdő, éppen próbálkozni, alkotni vágyó fiatal nem - akitől jellemzően nem várható el, hogy tisztában legyen azzal, melyik rajz alkotója hol áll a graffitisek képzeletbeli ranglistáján.

3.: mivel a Filatorigát egy nyugodtan festhető hely, ezért természetes, hogy tele van jobbnál jobb, színesebbnél színesebb rajzokkal, a szabad hely mennyisége pedig gyakorlatilag egyenlő a nullával. Nem lehet ott úgy alkotni, hogy ne kelljen valaki más munkáját átfesteni, így valaki mindenképpen károsult lesz - azaz valaki úgyis lázadozni fog, mert nehéz elfogadni, hogy a munkánk eltűnik. 

Ha én a Filatorigáton szeretnék festeni, ahol törvényesen megtehetem, akkor egyrészt nekem is helyet kell csinálni magamnak, másrészt pedig az utánam jövők valamelyike pont az én rajzomat fogja kiszemelni magának, hogy átfesti. Azaz - mint előbb is írtam - nem kell álomba ringatni magunkat, hogy a mi munkánk hónapokig ott lesz, mert könnyen meglehet, hogy már másnap nem lesz ott... vagy mert valakinek kell a hely, és nem talál más fednivalót, vagy mert tönkrevágja a rajzomat az, akit helyhiány miatt nekem kellett átfestenem. Így egy ilyen felület előtt állva, minden tudásomat, időmet, energiámat beleadva is úgy kell dolgoznom, hogy a fotó meglegyen róla... aztán ott lesz a rajz addig, ameddig nem lesz útjában senkinek (szándékosan nem írom, hogy a minőség, a stílus előnyt jelent, ugyanis ha napjainkban megnézzük a Filatorigátat, illetve a jellemző graffitis stílust az utcán, láthatjuk, hogy a név többet ér a stílusnál. Sok éve festő ember is tud borzalmas és meglehetősen egyszerű, stílustalan festményt alkotni, ugyanakkor aktívan illegálozó, de stílusban nagyon gyenge emberkét sztárolnak). 

4.: mindenki elkezdte valahol a festést, és ezt el szoktuk felejteni nagyon könnyen. Az a srác hibája, hogy nagyon nincs szépérzéke, de ha az én gyerekem szeretné kipróbálni a festést, én is a Filatorigátra sétálnék ki vele (mert hova máshova menjen az ember?), ahol alapból adva van, hogy valaki munkája úgyis áldozat lesz, akárhogyan is válogatok, hogy "gyerekem, ide ne fess, oda ne fess"... nekem fontosabb a gyerekem öröme, az, hogy kipróbálhassa magát, ha akarja, mint a várható ugatástól, acsarkodástól tartva megfosztani őt egy ilyen lehetőségtől.

Elkeserítőnek tartom a graffitisek ezen gondolkodását, hogy ez a hely, ez a rajz szent, és el kell törni a kezét annak, aki hozzá mer nyúlni a rajzomhoz.

A legális felület a graffitiseknek van, vagy mindenkinek?

Ha csak a graffitiseknek, akkor ki is számít graffitisnek? Ha mindenkinek, akkor miért megy a lázongás?

Nagyon káros ez az "Én vagyok az X. Y., ezt meg ezt csináltam eddig, ezért vagyok valaki, és ne nyúlj a rajzomhoz, mert ölök érte...".