Nem is vettem észre, hogy az utóbbi félévben havonta kaptatok olvasnivalót, most meg kimaradt negyed év... ez van, mikor az ember kismillió dolgot csinál egyszerre... hoztam hát egy sztorit.

Az alábbi történet akkor esett meg, amikor a körúti villamosok rommá voltak írva kívül-belül, TDF, IDS, GLK, DH, MST, SH, ISB, RCA, DBO, SDO volt leginkább jellemző a gépekre, no és persze a hatalmas DTM matricák. A vonatokon a KS, TDF, IDS, GLK, DBO, MST, THA-CRA, TSK, ASM, SBC, PNC osztozott főleg, a Jászain pedig a breakesek tolták a témát-aztán sok esetben csak némi pénzért engedték magukat fotózni, mikor egy-egy turistacsoport arra vonult el. 

Valamikor kora este lenn voltunk az aluljáróban páran. Az egyik gyerekre rájött a dili, hogy neki most azonnal be kell fejeznie a rajzát, amit kb. előző nap csinált, de valami lemaradt. Fogta hát a krómot, tette rá a capet, és nagy kényelmesen nekiállt a munkájának, az emberek meg jöttek-mentek. Túl sokra nem jutott, hamarosan megjelent két rendőr (nem tudni, bejelentésre, vagy csak éppen véletlenül arra jártak), nekünk meg eszünkbe se jutott elfutni, végtére is mi nem csináltunk semmit, csak néztük a gyereket. Könnyű dolga volt hát a két nap hősének, könnyűszerrel fogtak négy graffitist...

Nem kaptunk se futárszolgálatot, se bilincset, csak rendőri kíséretet a közeli őrsre. Négyen voltunk két rendőrre; hárman mentek a rendőrök között, én valahogyan hátul maradtam mögöttük pár lépéssel. Valahogyan eszembe se jutott lelépni, végtére is ártatlan voltam, nem is figyeltek rám, meg nem is úgy néztem ki, mint egy graffitis, így különösebben nem foglalkoztak velem. Én meg nem tartottam tőlük, valahol talán poénnak is láttam az ügyet, így mentem utánuk... közben azért átnéztem a táskámat, van-e benne valami illegál cucc; találtam egy vázlatot, azt kényelmesen megettem, biztos ami biztos alapon. Nem volt finom, de muszájnak tűnt.

Megérkezünk az őrsre, kísérőink nagy hírrel újságolják, kik vagyunk, mik vagyunk; talán egy-egy pofon is elcsattant, aztán jött a jól megszokott kipakoltatás. Táskákat oda le, nézzük, mi van bennük; én továbbra is kolonc vagyok csupán, a táskát leteszem, de nem pakolom ki, majd megnézik, ha akarják. Azt hiszem, nem akarták. A srácok meg kitettek egy halom filcet, néhány kannát, egyértelmű volt, hogy rájuk vannak feszülve. Aztán jó idő múlva szabadlábon elhagytuk a nem éppen kellemes környezetet.

Rövid idő múlva várt a levél otthon, hogy jelenjek meg az önkormányzat nemtudommelyik osztályán. Mondom jó, épp nem érek rá, de igazolást adnak, hát elmegyek. Meg persze ott volt a zsarnok mondat a levél végén, hogy ha nem jelenek meg, előállíthatnak és hasonlók... nosza bemegyek, leültetnek, aztán végül arra jutnak, amire én is: közöm nincs az egész ügyhöz, rosszkor voltam rossz helyen, meg én amúgy sem vagyok olyan, látszik is rajtam, hogy több ész szorult belém, mint "azokba". Így hát miután raboltuk egymás idejét, valami figyelmeztetésszerűséggel engednek el, meg hogy a határozatot elküldik postán-már fogtam a fejem, hogy még egy ilyen papír a gyűjteménybe, de fognak megint örülni otthon... a többiek nem úszták meg ilyen könnyen, sőt most el is bizonytalanodtam, hogy tényleg csak egyikőjük állt neki fújkálni vagy a többiek is, de ennyi év után már nem lehet mindenre pontosan emlékezni. Ha egyszer esetleg könyvbe kerül ez a sok rizsa, úgyis bele kell írnom, hogy félig-meddig fantasy a cucc... :) ki tudja amúgy is, mi igaz ebből az egész blogból, nem igaz?